Kroki ás Ani

Kroki ás Ani.

Hangosmesélő: Gani Zsuzsa

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű, trópusi táj, ahol a forró, száraz nappalokat derült, hideg éjszakák váltották föl.

Itt érte a legtöbb napfény a felszínt, és itt volt a legmelegebb is a sok napsütés miatt. Ezen a kies vidéken élt Kroki és Ani.

Kroki a sűrű növényzettel benőtt folyóvízben élt. Ott szeretett lubickolni, pancsolni, de olykor a nagyobb tóban is megmártózott. Imádott fürdeni. Néha órákon át mozdulatlanul lustálkodott a vízben, csak a szemgolyói árulkodtak arról, hogy ébren volt, nézelődött. Boldogan, gondtalanul élt úgy, hogy madarat lehet volna fogatni vele.  Szeretett úszni, napozni, enni, egyszerűen örült annak, hogy élt.

Ani is ebben a lassú folyású vízben, vagy a közeli tóban szeretett fürdeni. Gyakran bújócskázott az alámosott homokos partszakasz alatti üregekben. Olykor a sekély vízben pihent, vagy éppen a homokos parton napfürdőzött. Nagyon gyorsan siklott a vízben, sőt olykor döbbenetesen fel tudott gyorsulni. Élvezte a száguldást. A földön viszont elég lomhán mozgott a nagy súlya miatt. De ezt se bánta, hisz ilyenkor kellemes pillanatokban gyönyörködhetett: a csillogó, tiszta vízű tóban, a falevelek táncában, a cirógató napsütésben. Gondtalanul élte életét, a hetedik mennyországban érezte magát.

Történt egyszer, hogy mindketten megéheztek. Nem tudtak még egymásról, pedig éppen ugyanabban a tóban lubickoltak, amikor mindketten megpillantottak egy termetes halat. Nekilódultak, hogy megfogják. Egyszuszra értek oda. Kroki kapta be a halat jobbról, Ani pedig balról. Nagyon megharagudtak egymásra, hajba kaptak. Persze ha lett volna nekik!

Ölre mentek, birkózni kezdtek. Ani, Kroki köré csavarodott és megpróbálta megfojtani. Már nehezen lélegzett, mivel Ani egyre jobban szorította. Kroki a víz alá merült, de amikor feljött a felszínre, még mindig rajta volt Ani, ezért ismét lemerült. Ekkor már sikerrel járt. Ani lemászott róla, feladta a küzdelmet.

Mindketten elfáradtak, ziháltak. – Ne bántsuk egymást! – kérte Kroki. – Van itt hal bőven! Kár ezért összevesznünk. Nem éri meg – folytatta. - Igazad van! Legyünk inkább barátok! – Legyünk! Semmi sem fogja jobban gazdagítani az életünket, mint ez a barátság!- Együtt minden könnyebb lesz!- felelte Ani.

Ettől kezdve békességben éltek önmagukkal és egymással. Együtt fedezték fel a még ismeretlen világukat. Olykor könnyesre nevették magukat. Ha úgy adódott még az örömet és a fájdalmat is megosztották egymás között.

Így élt, itt élt Kroki és Ani szeretetben, békességben e gyönyörű trópusi tájon. Így volt, mese volt, talán igaz se volt!