Kunkorka és Fürtöske gyomlál


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Egyik reggel a májusi napsugár összetalálkozott a kis bárányfelhővel, a szelíd szellővel és halkan beszélgetni kezdtek a tápanyagdús földdel.

Kunkorka és Fürtöske épp gyomlált a saját kis konyhakertjében, amikor halk beszélgetésre lettek figyelmesek. Hegyezni kezdték a fülüket. - Sugaraimmal megcirógatom a földet és meleget juttatok a benne sarjadó magoknak, a szundikáló növényeknek. - Megduzzadt bárányfelhőmből igazgyöngy esőcseppjeimet a földre hullajtom, ezzel tápanyagokat és ásványi sókat szabadítok fel a talajban. - Szelíd szellőmmel segítem a növények párologtatását, valamint a beporzását. - Bennem megkapaszkodhatnak gyökereikkel a növények, és ahogy az eső is említette, belőlem ásványi sókat lakmározhatnak, hogy zamatosak és egészségesek legyenek. - De jaj, a múlt héten egyik rokonom a vihar jött dérrel-dúrral. Csavargatta a fákat, kicsiket, s nagyokat, jobbra-balra, előre- hátra, erre-arra. Másik a villám belecsapott, kettétörte és felgyújtotta az egyik kedves, fiatal fát. Teljesen szénné égett. Harmadik a jégeső, elverte a gyümölcsfákon a virágszirmokat: - csihi-puhi – csihi-puhi. Kippent-koppant a növényeken.

Szegények szeppentek-nyekkentek, jajgattak, annyira fájt nekik. Oly nagyon süvített a szél, hogy hallani is félelmetes volt: sssss-ssss, ssssz-ssssz- mondta. A fagy pedig még meg is dermesztette őket - suttogta a kicsi szellő. - Igen, emlékszem. Másnap hiába ontottam a meleget egyre-másra nem tudtam őket feléleszteni. Lehullottak a hófehér, sőt a rózsaszín szirmok is a földre – válaszolta az éltető nap. Kunkorka ekkor megszólalt. - A mi nádtetőnket is megbontotta, egy helyen be is esett az eső. Az volt a szerencse, hogy amilyen hamar jött, olyan gyorsan el is ment a vihar, árkon-bokron át. Mára se híre, se hamva. Édesapával pedig megjavítottuk. Az a szerencse, hogy Kelep fészke nem sérült meg és Ficserié se. - Emlékszel, hogy Tacsi mennyire félt?- kérdezte Fürtöske. - Igen. Annyira nyüszített, hogy apa beengedte az előszobába. - Két teljes napig takarítottuk a kertet és gyógyítottuk a sarjadó palántáinkat, a frissen ültetett facsemetéinket. - Letörte még a bimbókat is a rózsáinkról – suttogta szomorúan Kunkorka. - Nektek nagyon örülünk májusi napsugár, kis bárányfelhő, szelíd szellő és tápanyagdús föld. Nélkületek biztosan nem lenne olyan finom, édes ropogós a cseresznye sem, mint amilyen tavaly volt. - A répa és a káposzta se lenne olyan ízletes és édes, mint a cukor. Köszönjük a munkátokat! - Mi is köszönjük nektek a kedves szavakat és örülünk annak, hogy így gondoljátok. Valóban fontosak és nélkülözhetetlenek vagyunk a növények számára. - Most már búcsúzunk! – mondta a bongyor felhő és a szelíd szellő. Még sok dolgunk van másfele is. - Viszontlátásra! - Viszontlátásra! – felelte Kunkorka és Fürtöske.

Még egy ideig gyomláltak a kis konyhakertjükben, aztán egyszer csak azt vették észre, hogy a fényes nap is nyugovóra tér. - Ideje lesz nekünk is bemenni. Édesanya már biztosan elkészítette a vacsorát - mondta Kunkorka. - Igazad van! Fejezzük be a munkát mára – felelte Fürtöske. Így is tettek.

Édesanyjuk forró kakaóval és friss, foszlós vajas kaláccsal várta a szorgos-dolgos csemetéit.

 

Gani Zsuzsa, hobbi meseíró, történetíró, versíró

Nyolc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. Meséimen, verseimen, történeteimen keresztül szeretném segíteni a környezettudatos magatartás kialakítását, természet megszerettetését, megóvását, ezenfelül ékes magyar szavain...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!