Az északi és a déli sivatagban

Az északi és a déli sivatagban.

Vanda nagyon szeretett olvasni.

Amint letette az egyiket, máris olvasta a másikat. Édesanyja könyvespolcáról vette le a következőt. Érdeklődve olvasott bele a könyvbe. Aztán már le sem bírta tenni, amíg ki nem olvasta.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas, végtelen sivatag. Vöröses homok borította. A szél dűnéket emelt rajta. Egy vörös sziromú sivatagi rózsa nőtt, növekedett a közepén. Aztán egyszer csak két magocska lehullt belőle a földre. Teljesen egyformák voltak: egyik se volt se kisebb, se nagyobb, se jobb, se rosszabb a másiknál. Olyanok voltak, mint két tojás. Egyformán szorgosak és jószívűek voltak mind a ketten. Alig várták, hogy a földbe jussanak, s kicsírázva, új életre keljenek. Csodaszép álmaik voltak és erős akaratuk is.

Egyszer csak arra jött dühösen a homokvihar. Ki tudja, hogy mi bosszanthatta fel. Fölkapta a két kis magocskát, és vitte, vitte jó messzire egymástól őket. Az egyik magocskát a sivatag északi részén ejtette le; a másikat továbbvitte, s végtére is a sivatag déli részén ejtette le.

Telt – múlt az idő. Nyárból ősz lett, őszből tél és télből tavasz. Az északi részre hullott magocska a szavanna-erdőben, a sok esőtől hamar gyönyörű rózsává cseperedett. A száraz, déli részen a füves pusztában elhullajtott magocska gyakorta szomjas volt és éhes. Az uralkodó, az északkeleti szél gyakran okozott homokviharokat és ritkán esett az eső. Strucc Sanya épp arra járt. Üzenetet hozott a déli virágtól. Strucc Sanya átadta az üzenetet. - Most aludni készülök, drága testvérem, mert nagyon rég nem járt erre az esőfelhő. Éhes vagyok, szomjas vagyok és nagyon fáradt. De ugye te jól vagy? Strucc Sanya szelte a sivatagot fáradhatatlanul. Így hát a válasz is megérkezett hamarosan. - Én jól vagyok, nincs semmi bajom. A föld jó, táplál, a nap süt, a szél is ritkán jár erre, az eső is néha meglátogat, igazán nem panaszkodhatom, mert jól megy a sorom. Ne aggódj miattam. – Teltek múltak a napok, hetek, hónapok, az évek. Strucc Sanya felnőtt. Nagyon megtetszett neki egy hölgyike, Strucc Saci. Látványától csábos táncra perült, még dürgött is hozzá. Láthatóan élvezte ezt Saci. Aztán összebarátkoztak. Egyik alkalommal mikor együtt járták a sivatagot, egy éhes puma és egy vörös hiúz vadászott arra. Megszimatolták a finom zsákmányt, hegyezték füleiket és nyomban lesben álltak. Már- már ugrani készültek, amikor Sanya és Saci észrevette a közelgő veszedelmet és futásnak eredtek. Olyan sebesen futottak erős, hosszú futólábaikon, hogy hamarosan lehagyták a vadakat. Fellélegeztek, hogy elmúlt a veszedelem. Sanya egy kies helyen fészket rakott és Saci hamarosan három szép nagy tojást tojt bele. Felváltva vigyázták a szülők a fészket. Hamarosan kibújtak a fiókák. Boldogan követték szüleiket.

Teltek múltak a napok, hetek, hónapok, az évek. Egy gulipán szállt le a déli vidéken. Üzenetet hozott a sivatagi rózsának. – Nehéz életem volt. Megküzdöttem a hideggel, a forrósággal, a szárazsággal, a szikkadt földdel. Jó mélyre le kellett nyúlnom gyökereimmel, hogy életben maradhassak. Mégis felnőttem, és ahogy mások mondják: gyönyörű rózsává cseperedtem. Most végre boldog vagyok és gondtalan. Te hogy vagy drága testvérem? - A gulipán miután kipihente magát, visszaröppent a válasszal és a kérdéssel. Hosszú útja során számtalan veszély fenyegette. Az egyik ilyen volt, amikor egy hatalmas fügefalevél betakarta. Akárhogy próbálta lerázni magáról, sehogy se sikerült. Ekkor egy szurikáta jött vele szemben. Amint meglátta, sebesen menekülni kezdett előle, ő meg futott utána. Már majdnem elérte. Ó, jaj! Még két lépés, már csak egy és a szurikáta ráugrott a levélre, ő, meg huss, felrepült. - Ó, ez meleg helyzet volt! Aztán amikor a sivatagi róka majdnem elkapta. Szerencsére csak egy farktolla bánta. Ám végül szerencsésen megérkezett a válasszal. -

Drága testvérem! Szép és jó életem volt. Felnőttem, és ahogy mások mondják, én is gyönyörű rózsává cseperedtem. Most én is boldog vagyok és gondtalan.

Hogy az óta mi történt velük? Ki tudja! Ha arra jársz és látod, mondd el nekem.