Az álarc.
Hangosmesélő: Gani Zsuzsa
Tél vége volt.
Cincin a félénk kisegér előmerészkedett a sarki kuckójából. – Először kidugta az egyik fülecskéjét, hallgatózott, de semmi nesz, semmi zaj. Másodszor kidugta a másik fülecskéjét, hallgatózott, de semmi nesz, semmi zaj. Ekkor óvatosan kidugta az egyik iciri piciri lábacskáját, majd a másikat és így tovább. Nézelődött, hallgatózott, de semmi nesz, semmi zaj. Végül óvatosan kidugta az iciri piciri farkincáját is. Fürgén kiosont iciri piciri lábacskáin a kertbe, ahol meglátott egy álarcot. Kíváncsian beledugta az iciri piciri fejét. Azonban erre a zajra felébredt Mirci, az icinke-picinke kis kíváncsi cicamica és a kutyaajtón át kisurrant a házból, és a hangforrás felé szaladt. Ám amikor meglátta az álarcot, hirtelen megtorpant, földhöz lapult, és felborzolt szőrrel várt. Ekkor megmozdult az a valami. Mirci, az icinke-picinke kis cica megrémült. Megremegett, zilált, majd hangos nyávogások közepette nyakába szedte icinke-picinke kis lábait és futott, futott egyenest be a házba, annak is a legtávolabbi csücskébe. Elő se jött onnan másnap reggelig. Az iciri piciri Cincin, a félénk kisegér pedig kibújt az álarc mögül és visszaosont a sarki kuckójába.
Ha nem így történt volna, az én mesém is tovább tartott volna!
Forrás: https://elizabethsuzanne.5mp.eu/
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
PRÉMIUM
Ezt a mesét írta: Gani Zsuzsa hobbi meseíró, történetíró, versíró
Nyolc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. Meséimen, verseimen, történeteimen keresztül szeretném segíteni a környezettudatos magatartás kialakítását, természet megszerettetését, megóvását, ezenfelül ékes magyar szavain...