Csíkoshátú, Nyakigláb, és Kiselefánt

Csíkoshátú, Nyakigláb, és Kiselefánt.

Csíkoshátú, Nyakigláb, és Kiselefánt nagyon jó barátok voltak. 

Ahogy békésen legelésztek a szavannán, egyikük egyszer csak megpillantotta, hogy a cserjésben kapálózik Impala borjú. Sehogy se tudott kiszabadulni az ágak, gallyak fogságából. Keservesen sírdogált.

-          Gyertek, segítsünk rajta- mondta Csíkoshátú. -  

-          Látjuk, hogy bajbajutottál. Kiszabadítunk. Így is történt. - Nem fáj semmid? Nem ütötted meg magad? Minden rendben?- kérdezte aggódva.

-          Nem, nincs semmi bajom, csak nagyon megijedtem.

-          Ó, te szegény! Átölellek, megsimogatlak. Most már jobb?

-          Igen, sokkal. Akkor szaladok vissza a csapatomhoz, mert nagyon lemaradtam.

-          Menj, viszlát!

-          Jótett helyébe jót várj! Viszlát!- kiáltotta és boldogan nyaralt a társai felé. Csíkoshátú, Nyakigláb, és Kiselefánt ment tovább jókedvűen. Ahogy mentek, mendegéltek, békésen legelésztek, egy orrszarvú jött velük szembe. Kedvesen üdvözölték, úgy, ahogy mindenkit szoktak, azonban a rinocérosz ment töretlenül előre, nem nézett se jobbra, se balra. A hozzá legközelebb álló Csíkoshátút jól fellökte, majd döngetett tovább, egyre jobban szaporázva a lépést. A két jóbarát meg döbbenten, földbegyökerezett lábbal állt, tátott szájjal, elképedve nézte a távolodót.

-          Minden rendben? Jól vagy? – kérdezték Csíkoshátút, aki épp akkor tápászkodott fel, amikor magukhoz tértek.

-          Igen, jól vagyok, nincs semmi baj. Biztosan nem vett észre. – nyugtatta magát és társait. – Menjünk tovább. Foltos, Barna, Cibet és Csíkos a négy testvér épp ebédet főzött elhullott állatok teteméből.

-          Kaphatok egy kis helyet? Sütni szeretnék.- kérte Sörényes a hiénákat.

-          Nem főzhetsz. Menj máshova. – Sörényes a túlerővel szemben tehetetlen volt, no meg egyébként is: - jobb a békesség- volt a mottója, így szó nélkül odébbállt.

-          Gyere el hozzám, adok neked helyet a főzéshez.- szólt hozzá Csíkoshátú, látva, hogy mi történt.

-          Nem félsz tőlem?

-          Miért félnék? Nem csináltam semmi rosszat, meg úgy látom, hogy te se keresed a bajt.

-          Ez igaz. Csak akkor vadászom, ha nagyon éhes vagyok, de azt is inkább a nőstények teszik meg helyettem. Köszönöm, elfogadom a meghívást.

-          Szívesen. Rendben, gyere, megmutatom, hogy hol süthetsz. Mi még úgyis legelünk egy jó darabig, mert még nem laktunk jól. Lehet, hogy addigra el is készülsz az étellel.

-          Lehet.- Egyébként tudtad, hogy neked lófogad van? Foltos, Barna, Cibet és Csíkos ezen nevetgélt tegnap, amikor hallgatóztam a közelben.

-          Nem illik sem árulkodni, se hallgatózni. – jelentette ki Nyakigláb, a zsiráf.

-          Bocsánat. – mondta leszegett fejjel Sörényes, majd tovább haladt hatalmas ugrásokkal.

-          Semmi baj, nem gondolta komolyan, amit mondott. Lehet, hogy azt gondolják, hogy van valamim, amit esetleg ők is szeretnének, és fáj nekik, hogy nem rendelkeznek vele. Bár nem tudom, hogy mi lehet az. Te tudod? - kérdezte Csíkoshátú, de ezt már meg se hallotta az oroszlán a távolból.

-          A szónak ereje van. A rossz szó, a rossz gondolat visszamegy arra, aki mondta, aki küldte, mint a bumeráng.- gondolkodott hangosan Kiselefánt. Egy ideig békésen legeltek a tavakkal tarkított fennsíkon, élvezték a gyönyörű időt, a szelíd szellőt, a cirógató napsugarakat. Észre se vették, amikor melléjük ért egy gnú csorda.

-          Van hely bőven, elférünk egymás mellett- gondolta Csíkoshátú, a zebra. Az ám, de a csorda nagyon mohó volt. Egyre jobban hátrébb szorította a három jópajtást.

-          Gyertek, menjünk haza! Jól laktam. Ti még éhesek vagytok?- nézett társaira kérdőn a zebra.

-          Nem, tele van a hasunk, későre is jár, lassan alkonyodik. Így hát elindultak hazafelé. 

Csíkoshátú azóta is jóindulattal, őszintén közelít mindenkihez, ahogy pajtásai is, Nyakigláb, és Kiselefánt, de nem barátkozik mindenkivel. Úgy gondolja, hogy mindenkiben van valami szépség, csillogás, csak meg kell azt találni. Senki se tökéletes.