A gondterhelt húsvéti nyúl

A gondterhelt húsvéti nyúl.

Szép tavaszi idő volt, rügyeztek a fák, a barka, virágzott az aranyvessző. A nap fent tündökölt az égen.

-          Közeleg a húsvét- mondta jókedvűen Tapsifüles, a húsvéti nyúl. - Biztosan tojja már a tojásokat Tyutyu, a tyúkanyó. - Teltek, múltak a napok, de tyúkanyónak bíz a színét se látták.

-          Hol van tyúkanyó? Tojja már a tojásokat? – kérdezte aggódva Tapsifüles a baromfiudvar lakóitól.

-          Nem láttam őt- felelte a kakas.

-          Nem láttam őt- felelte a liba.

-          Nem láttam őt- felelte a kacsa.

-          Nem láttam őt- felelte a pulyka.

-          Nem láttam őt- felelte a szarvasmarha.

-          Nem láttam őt- felelte a juh.

-          Nem láttam őt- felelte a kecske.

-          Nem láttam őt- felelte a sertés.

-          Vajon, hol lehet Tyutyu? – aggódott Tapsifüles.

-          Kora hajnalban, még kakaskukorékolás előtt, a réten kapirgált, mert megéhezett. Azt mondta, hogy itt nem talál gilisztát. – felelte a veréb.

-          Megyek, megkeresem. – mondta a húsvéti nyuszi.

-          Itt vagyok a réten, de sehol se látom tyúkanyót. Tyutyu, hol vagy merre?- de senki se felelt.

-          Nem láttad tyúkanyót? – kérdezte a sünit.

-          Nem láttam- válaszolta.

-          Nem láttam- felelte az épp arra röppenő lepke.

-          Nem láttam- mondta a verőköltő bodobács.

-          Vajon, hol lehet Tyutyu? Csak nem történt valami baja? – aggódott egyre jobban Tapsifüles.

-          Ott kergeti a nyest!- kiáltotta a mezei pocok.

-          Barátaim, gyertek, segítsetek! Együtt erősek vagyunk és el tudjuk űzni nyestet. -  Elöl futott Tapsifüles, a nyomában bodobács, süni és a mezei pocok és szállt a lepke. Még időben utolérték és elzavarták a ragadozót. Tyúkocskát pedig visszakísérték a baromfiudvarig. Már nagyon várták. Tyutyu nem győzött hálálkodni, hogy megmentették a nyest karmai közül. Elbúcsúzott mezei barátaitól. 

Tyúkanyó sebesen tojta a tojásokat, hogy időben el tudja küldeni Kakaskával Tapsifüleshez. Amikor már jó sok összegyűlt, ment a húsvéti nyuszi, hogy elővegye a festéshez a kellékeket. Az ám, de festék az nem volt!

-          Elszaladok a boltba, veszek céklát. Attól lesz majd igazán szép a színük! Jó napot kívánok! Céklát szeretnék vásárolni!

-          Sajnos, az nincs. Nincs még szezonja. Jöjjön vissza nyáron!

-          Nyáron? De most van rá szükségem.

-          Sajnos nem tudok segíteni. – Szomorúan battyogott haza Tapsifüles. Most mit tegyek? Nincs cékla, hogy festek most piros tojásokat? Attól tartok, hogy kifutok az időből és nem készülök el húsvétra. Milyen szomorúak lesznek majd a gyerekek, ha nem találnak a bokrokban hímes tojást! Mit tegyek? Mit tegyek?-töprengett tovább.

-          Hurrá, megvan! Van otthon vöröshagymám. Annak a héja tökéletesen jó lesz. Mégis lesz piros tojás, de jó!- Tapsifüles nagy sebesen hozzálátott a munkához. Gyönyörű tojásokat festett. Az éj leple alatt eldugdosta őket a bokrokba, majd hazament.

Nagyon örült annak, hogy végül minden jól alakult.