A neveletlen Tipsitapsi

A neveletlen Tipsitapsi.

Lógófülüt játszóházba vitte keresztanyja.

Vele ment Tipsitapsi, a szintén hároméves kicsinye. Ennek a játszóháznak volt beltéri és kültéri része is. Először a belsőbe mentek. Volt ott útvesztő, mászófal, csőcsúszda, mászótorony, légvár, szivacsjátékok, még trambulin is. Mindet kipróbálták.

A csőszúszdára először Lógófülü lépegett fel a lépcsőn, ám Tipsitapsi félrelökte. Szegény majdnem leesett róla. Miután lecsúsztak, Lógófülü megkérdezte: - Tipsitapsi miért löktél meg? - Hogy mondhatsz ilyet? - hitetlenkedett a másik – nem löktelek meg! - De meglöktél! – mondta szomorúan, de inkább hagyjuk, nem érdemes vitatkozni. - Nem igaz! – mondta nyomatékosan, majd elviharzott. Lógófülü a mászófalon folytatta a játékot. Ám Tipsitapsi már a nyomában járt és ismét meglökte. - Tipsitapsi miért löktél meg? Majdnem leestem. - Hogy mondhatsz ilyet? - hitetlenkedett a másik – nem löktelek meg! - De meglöktél! - sóhajtotta, és rosszallón csóválta a fejét.

Közben hozzájuk csapódott egy láthatóan sánta hasonló korú apróság is. - Itt tipeg-topog a Csonkabonka! - mormolta a foga alatt Tipsitapsi, de azért jól lehetett hallani. - De undok vagy! – felelte most már bosszúsan Lógófülü. Erre csak nevetett. - Elmondjam az anyukájának, hogy hogyan viselkedik? – töprengett Lógófülü. - Lehet, hogy megszidja, esetleg meg is veri. Ezt nem tudhatom. Nem akarok neki rosszat. Inkább nem szólok, csak nem játszom vele tovább. Így is tett.

Így hát elment homokozni. Elővette a vödröt, szitát, lapátot és a nyusziformát, amit otthonról hozott és játszani kezdett. Egyszer csak odament hozzá Csonkabonka és csatlakozott hozzá. Nagyon jól érezték magukat. Jól tapadt a homok, így építettek egy kertes házat. Még autót is tudtak formázni a ház elé. Ekkor érkezett meg Tipsitapsi. Rájuk förmedt: - Hová tűnt az én homokozó játékom? - Nem tudom! - Én se láttam!- felelték egymás után. - Lehet, hogy elástátok! - folytatta. A két kicsi kereste, kutatta, de nem találta. - Bezzeg, hogy nem találtátok meg, ilyen-olyan teremtette - pattogott Tipsitapsi, - mert bizonyosan ez az enyém és ti elloptátok! - Dehogy! - Hiszi a piszi! -

Ekkor érkezett oda Lógófülü keresztanyja. Mindent hallott. - Tipsitapsi, te nem is hoztál semmit! – nézett rá szemrehányóan. Tipsitapsi elvörösödött és elszégyelte magát. - Későre jár, induljunk haza! Lógófülü hozd a játékaidat. Még elköszönt kis pajtásától, majd hazamentek.

Tipsitapsi pedig bocsánatot kért Csonkabonkától és Lógófülütől. Ezentúl mindig őszinte volt. Soha többet nem csúfolt ki senkit se. Ha hiszitek, ha nem, így történt.

Forrás: https://elizabethsuzanne.5mp.eu/