Csámpás cica


https://webshop.meskete.hu

Egyszer volt, hol nem volt, valahol Borsod megyében, a Sajón innen, a Hernádon túl, ott, ahol a tél búcsúzni készült és a tavasz már az ajtón kopogtatott, pont ott élt egyszer egy öregember és egy öregasszony Csipa cicával és Kócos kutyával. Nem voltak gazdagok, de szegények sem. Volt nekik egy szomszédjuk, azoknak gyermekük is. Ütött-kopott házikóban laktak, tiszta, de ringyes-rongyos ruhában jártak. Az asszonyka gyakorta foltozta. Háziállatuk nem volt. Pedig de szeretett volna a kis emberpalánta egy cicát! De hát, ha nem lehetett, hát akkor nem, mit lehet tenni!

Mondja az asszony az embernek.

- Most lett kész a tepsi töltött kifli, meleg, friss, ropogós. Szeretnék a szomszédnak és a gyermekének adni belőle. Úgyis ritkán kerül az asztalukra finomság.

- Rendben, tedd azt, ha jónak látod! Mikor odaért, becsöngetett. Kinyílt az ajtó. Meglepetten néztek rá.

- Jó napot! Mi járatban van?

- Jó napot! - Az asszonyka a kis tálcát odanyújtotta a szomszédnak. Az kibontotta, és megkérdezte:

- Mit hozott nekünk?

- Finomságot, három pár töltött kiflit hoztam, kóstolót. Magam sütöttem.

- Köszönöm! De kedves!

- Nagyon szívesen! - Ekkor a gyermek felé fordult. Odanyújtott neki egy aprócska díszdobozt, szép kis masnival átkötve. A zsebéből vette elő.

- Kérlek, hogy csak este bontsd ki, vacsora után, mielőtt lefekszel! Ne kíváncsiskodj, legyen meglepetés!

- Rendben! Köszönöm szépen! – Elbúcsúztak egymástól és ment mindenki a maga dolgára. Jóízűen nekiláttak és elfogyasztották a finom, ropogós töltött kiflit. Azért egyet meghagytak.

- Jó lesz neked holnap reggelire! - mondta kedvesen az édesanya és mosolyogva megcirógatta legféltettebb kincse buksiját. Már lefekvéshez készülődtek, amikor eszébe jutott a gyermeknek a díszdoboz. Óvatosan kibontotta. Tudjátok mi volt benne? Nem más, mint egy cica formájú töltött kifli.

- Van már cicám! – kiáltott fel örömében. De jó! úgy örülök! Teljesült az álmom, van már cicám, még ha nem is igazi! Mindjárt kitalálok neked egy nevet. Már ki is találtam. - Csámpás lesz a neved, mert az egyik lábad kicsit csámpás lett. Itt lesz a helyed, a közelemben – mondta túláradó örömmel és odatette gyengéden az éjjeli szekrényre. Belefektette óvatosan a díszdobozba.

- Ez lesz az ágyad. Jó éjszakát! Hamarosan mély, édes álomba szenderült.

Ott pihent az ágyában Csámpás cica. Ám úgy hajnal négy óra felé unatkozni kezdett. Felkelt és leugrott a földre. Talált egy pihe-puha, icipici gurigát a földön. Megpaskolta, az meg elkezdett gurulni. Csámpás cica meg futott utána. A gombolyag elgurult az ajtóig, cica meg loholt utána. A kis motring átgurult a kutyakijáraton, Csámpás cica meg lótott-futott utána. Aztán gurult a teraszra, onnan a lépcsőre, a lépcsőről a kertbe a hóvirág elé, aztán a tölgyfa mögé, a kapu alá, a kerítés fölé, mindig messzebb és messzebb, Csámpás cica meg boldogan futott utána.  Gurult, gurult az úton, egyszer csak szembe jött vele egy kisegér.

-Megeszlek te Csámpás cica!

-Ne egyél meg kisegér! Inkább mondok neked egy szép verset. Máris kezdte:

 

Csámpás cica az én nevem,

csoda történt meg ma velem.

Itt e házban megszülettem,

kaptam sok-sok szeretetet.

Nagyon jó a sorsom nekem,

s tudd, hogy, engem meg nem eszel!

Tüzet hány rád nézd, a szemem,

s ha el nem inalsz, lenyellek!

 

A kisegér erre úgy megijedt, hogy a füle is kétfelé állt! Aztán nyaka közé szedte a lábát és elfutott. Tovább gurult a gombolyag, s futott utána Csámpás cica. Gurult, gurult az úton és szembe jött vele Csipa cica.

-Megeszlek te Csámpás cica!

-Ne egyél meg Csipa cica! Inkább mondok neked egy szép verset.  Máris kezdte:

 

Csámpás cica az én nevem,

csoda történt meg ma velem.

Itt e házban megszülettem,

kaptam sok-sok szeretetet.

Nagyon jó a sorsom nekem,

s tudd, hogy, engem meg nem eszel!

Tüzet hány rád nézd, a szemem,

s ha el nem inalsz, lenyellek!

 

Csipa cica erre úgy megijedt, hogy a füle is kétfelé állt! Aztán nyaka közé szedte a lábát és elfutott. Tovább gurult a gombolyag, s futott utána Csámpás cica. Gurult, gurult az úton és szembe jött vele Kócos kutya.

-Megeszlek te Csámpás cica!

-Ne egyél meg Kócos kutya! Inkább mondok neked egy szép verset. Máris kezdte:

 

Csámpás cica az én nevem,

csoda történt meg ma velem.

Itt e házban megszülettem,

kaptam sok-sok szeretetet.

Nagyon jó a sorsom nekem,

s tudd, hogy, engem meg nem eszel!

Tüzet hány rád nézd, a szemem,

s ha el nem inalsz, lenyellek!

 

Kócos kutya erre úgy megijedt, hogy a füle is kétfelé állt! Aztán nyaka közé szedte a lábát és elfutott. Tovább gurult a gombolyag, s futott utána Csámpás cica. Gurult, gurult az úton és szembe jött vele egy kisfiú

-Megeszlek te Csámpás cica!

-Ne egyél meg kisfiú! Inkább egy szép verset mondok neked.  Máris kezdte:

Csámpás cica az én nevem… - de tovább, már nem tudta folytatni, mert a kisfiú, hamm, - bekapta.

A gyermeknek erre hirtelen kinyílt a szeme, felriadt. Felült az ágyában, majd odanézett az éjjeli szekrényre. Csámpás cica ott aludt mélyen, békésen a díszdobozban. Szinte hallotta még a szuszogását is.

– Csak álom volt! Elmosolyodott, odatette a dobozt Csámpás cicával az ágyára, a párnája mellé, megcirógatta és megkönnyebbülve hajtotta le újra álomra a fejét.

Így történt, mese volt. Ha nem hiszed, járj utána!

 

 

Gani Zsuzsa, hobbi meseíró, történetíró, versíró

Hét éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. Meséimen, verseimen, történeteimen keresztül szeretném segíteni a környezettudatos magatartás kialakítását, természet megszerettetését, megóvását, ezenfelül ékes magyar szavaink...


https://webshop.meskete.hu

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!