Madarak, fák a természetben


https://webshop.meskete.hu

A Csodás csalitosban szirmait bontogatta a kikelet. Pattantak a rügyek, virágba borultak a fák. Ontotta magából a finom illatot a lila és a fehér orgona. Nőtt a sárga nárcisz, a rózsás jácint. Fészkükben vidáman csicsergett a rigó, a cinege, a seregély, a pacsirta, a tengelice, a zöldike, a sármány és a bíbic. Virágzott a barack és a cseresznyefa. Kopácsolt Ferók, a fakopáncs. Szelíden cirógatta a földet, s rajta minden élőt a napsugár. Éjjelente Bagoly Béla huhogott. Hétvége volt. Az Olajos család a kertben piknikezett. Amíg a családfő sütötte a grillrácson a paprikát, répát és minden más finomságot, édesanya rendezgette a veteményest, a csemeték önfeledten játszottak, ugra-bugráltak, fogócskáztak, lepkét kergettek a réten. Méhecskék versenyeztek, ki gyűjti össze hamarabb a kaptárba a mézet. A kicsik ámulva nézték a szorgos kis csapatot. Egyszer csak azt hallják, hogy hozzájuk beszélnek a méhek. A füleiket jól kihegyezték, hogy vajon jól hallják? – Igen, jól hallották, hozzájuk beszéltek.

 

Nézd, serényen, sebbel-, lobbal dolgozok,

sitty- sutty. Gyűjtöm-, gyűjtöm a potrohomon.

Egy cseppel, két cseppel is izgek-mozgok,

nyami nektár, ó de finom: kóstolod?

Jaj, ne bánts, mert készítem a lépeket,

zümi-züm, nektek adom a mézemet.

 

Egy idő után otthagyták a gyerekek és elsétáltak a kedvenc orgonafájukhoz. Épp bús dallamot játszott. - Miért vagy ilyen szomorú? – kérdezték. - Azért, mert éppen most érkezett meg a szellő. Üzenetet hozott szerte a világból, a rokonaimtól. - Azért vagy szomorú? Mi történt? Meséld el! – Az orgonafa belekezdett. - Egyik unokatestvérem a fenyő, szél szárnyán szállt, s pici magként került a földbe igen-igen régen. Mindig azt mondogatta: - Ó, ha akkora lehetnék én is, mint a társaim! – Aztán ahogy telt, múlt az idő, megnőtt, gyönyörű fa lett belőle. Nem volt a környéken nála szebb. Nagyon boldog volt. De az öröme nem tartott sokáig. Egyik reggel emberek jöttek és kivágták. A szellő mesélte, hogy mennyire fájt neki, ahogy az éles balta belehasított a kérgébe. Úgy sírt, jajgatott. Aztán kivitték a piacra, ahol egy család megvette és hazavitte. Karácsonyfa lett belőle. Kivágott törzsét belenyomták egy acél talpba. Nagyon fájt neki. De aztán csili-vili díszeket aggattak rá, majd még egy égősort is. Pár napig csodálták, beszéltek hozzá, egy kicsit újra boldog lett, de aztán mezítelenre vetkőztették és kidobták az udvarra. Lassan elhullajtotta tüskéit és elszáradt. Egyik nap elszállították és komposztot készítettek belőle, amit a földekre szórtak, hogy termő legyen. Másik unokatestvérem, még mag korában utazott az esőerdőbe, ahol felnőtt, társra lelt, gyermekei születtek. Egyre többen és többen lettek. Gyönyörűek, üdék, finom illatúak voltak. Gondtalan ölelték át őket a liánok. Közöttük állatok, növények éltek. Ágaik fészkeket, azokon színpompás madarakat ringattak. Boldogan csivitelték: csivitt-csivitt! Aztán az emberek őket is elkezdték pusztítani, kivágni. Madarak, vadak zokogtak otthonukat elvesztve. Egyre nagyobb területet vetettek be, szennyezett lett a levegő a gyáraktól, kipufogó gázoktól, szemetekkel lett teli a megmaradt erdő. Volt ahol a tűz pusztított. Veszélybe kerültek, kipusztulás szélére kerültek állatok, madarak, rovarok. Testvéremet a hegyekben savas eső pusztította el. Szinte hallottam jajgatását, éreztem fájdalmát. A többi fának is lassan ez lesz a sorsa. Nem fognak nekünk friss, jó levegőt adni. Madaraknak, vadaknak se lesz lakóhely. - Ez nagyon szomorú történet volt – mondták, majd megcirógatták az orgonafát. Most már tudjuk miért ilyen bús a dalod. De vajon mit kéne tennünk, hogy visszacsináljunk mindent, hogy segíthessünk? - Az nagyon sok idő, nagyon nagy munka. De nem lehetetlen. Ehhez minden emberre szükség van. - Mondd el kérlek, hogy segíthessenek! - kérlelték. - Hát jó! Egyetek kevesebb húst, helyette sok-sok gyümölcsöt, zöldséget. Takarékoskodjatok a vízzel, energiával, ne pazaroljatok. Használjatok olyan tisztítószereket, amik kímélik a környezetet. Ne szemeteljetek! Minél többet sétáljatok, vagy kerékpározzatok, buszozás, autózás helyett. Még egy nagyon fontos! Ne siessetek! Néha álljatok meg, pihenjenek. Vigyázzatok a környezetetekre, a természetre. Bánjatok jól az állatokkal. Lássátok meg a jót, a szépet. Szeressétek, vigyázzátok egymást. - Ha ezeket mind- mind megtesszük, minden újra a régi lesz? - Igen, de sok-sok idő múlva. A kicsik bánatosan búcsúztak el, készülődtek a lefekvéshez. Hamarosan álomba szenderültek. Olajos Olívia édeset álmodott. Az égen ragyogott a nap. Milliónyi kismadár ült az ágon, és énekelt. Arról szólt a daluk, hogy nekik az erdő az otthonuk. Mindenüvé elvitte a szárnyuk, ahova csak vágytak, de mindig hazatértek a rengeteg erdőbe.

Gani Zsuzsa, hobbi meseíró, történetíró, versíró

Hét éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. Meséimen, verseimen, történeteimen keresztül szeretném segíteni a környezettudatos magatartás kialakítását, természet megszerettetését, megóvását, ezenfelül ékes magyar szavaink...


https://webshop.meskete.hu

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!