Barion Pixel

A Csodás csalitos közelében


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Az Olajos gyerekek szorgosan takarították anyukájukkal együtt a szépséges parasztházukat, melynek nádtető volt a tetején. A kéményen Kelep gólya fészkelt, eresz alatt pedig Ficseri a fecske. Kelep a közeli tóhoz járt élelemért, az egyre erősödő fiókáinak hozta. Ficseri is gyönyörű ficsergésével örvendezte meg a ház lakóit. Természetesen ők is gyarapodtak kis fiókákkal. A fészkek óvták, biztonságot nyújtottak a kicsinyeknek. Kelep néha a kertben is kutatott élelem után, főként eső után, amikor előjöttek a békák. Brekeke, épp csemetéivel dalolt a tavaszról, a finom illatokról, a szépséges virágokról, a cirógató napsugárról, mikor Kelep hangjára lett figyelmes.

 – Mi eeeez a vészjósló hang? Ideeejeee feeedeeezékeeeet kkkeeereeesni: kkkvákkk- kkkvákkk- kkkvákkk, meeeneeeeküljünk! - Sietősen, még épp időben menekültek el egy biztonságos helyre. – Huhh, eeez meeeleeeg heelyzeeet volt! Bree- kkee- kkeee - mondta.

Az ablakban piros muskátlik virultak. Olívia világoskék locsolókannájából esőlével locsolta meg. Oszkár és Ottó a gazt, a gyomot szedegette az épp kibúvó és növekvő saláták, répák, káposzták, karalábék közül az édesapjával. Olinda és Olivér édesapjukkal fát ültettek. Apukájuk jó nagy és mély gödröt ásott, s az aljára talajfertőtlenítőt szórt. - Miért kell ezt beleszórni?- kérdezte Olívia. - Hogy a cserebogár pajor ne tegyen kárt benne. - A gödörben már egyenesen állt a fa. Édesapjuk, Olívia és Olinda feltöltötte földdel, a kicsik kicsi, apukájuk pedig nagy lapáttal. Ezután jól körbe taposták. Édesapukájuk a fa köré karimát húzott. - Ezt miért csináltad?- kérdezte Olinda. - Azért, mert így a gyűrűkbe öntött víz nem fog elfolyni. - Apa vödörből, Olívia és Olinda pedig a kis locsolókannájukból, az ereszről hordóba folyt esővizet öntötte bele a kis gödörbe. Ezután még apukájuk a lapáttal földet húzott a vízzel telt gödör fölé. - Miért tettél rá földet? – kérdezte Olívia. - Azért, mert ha a száraz réteg van felül, akkor nehezebben párolog el a víz. - Értem! - felelte a kicsi. Ezt követően összeszedték a kerti szerszámokat és a helyére tették. A kis Olajos gyerekek körbe sétálták a kertet, gyönyörködtek a munkájukban, az egyre jobban szépülő konyhakertben és a virágos kertben, majd a szülőkkel együtt elmentek a Csalafinta csalitosba, mert igazán kellemes idő volt. Velük ment természesen Tacsi is, kizárólag pórázon. Gyönyörű sárga virágszőnyeg tárult a szemük elé. Nagyon figyeltek arra, nehogy letapossák őket. Jól tudták, hogy azért sem szabad őket letépkedni, mert nagyon rövid idő alatt, legtöbbször már az erdőszélre érve elhervadna. A hóvirág, az ibolya már elnyílt. A csillagvirág, a hunyor, a gyönyörű kökörcsin ott illegette-billegette magát előttük. A tavaszi hérics nyújtogatta szirmait. – Ó, de szép! – gondolták magukban a kicsik. A keltikék, a salátaboglárka, a szellőrózsa is épp virult. A kis Olajos lurkók nem győztek betelni a látvánnyal. Az aranysárga színű som, ami egy cserje, nagyon hangulatos, szemet gyönyörködtető volt. Virágzott az aranyvessző, bódító illatot árasztott a fehér és a lila orgonabokor is. A lombhullató juhar és az égerfa is épp szirmot bontott. Az egyik faágon széncinege dalolt, a másodikon egy seregély, a harmadikon mezei pacsirta csacsogott, a negyediken feketerigó zengett, az ötödiken tengelic fújta: „tyaf-tyaf-tyaf”, szépen, dallamosan. Aztán a hatodikon tollászkodott a zöldike, hetediken fiókáit etette a sármány és a sordély. A nyolcadik ágon bóbiskolt a bíbic. - Édesapa a bagoly hol lehet? – kérdezte Olinda. - Ő, ilyenkor alszik. Leginkább korhadt fák odujában van az otthona. Éjszaka vadászik éles csőrével, karmaival egérre, pocokra, verébre. – felelte. - Nézd édesanya, egy mókus!- kiáltott fel Olivér. – Valóban. Az örökzöld tűlevelű fenyőkön rőt, vörös bundájú, nem is egy, hanem inkább több mókus ugrabugrált. Néha még a fent maradt tobozvirágzat is lepottyant a magasból. A kicsik fürgén ugrottak el a fák alól, még mielőtt a fejükön koppantak volna a tobozok. - Nagyon fontos az erdő! - jelentette ki komoly képpel Olinda. Erre mindenki ránézett, mert folytatta  - az erdőkből származik az építő- és tűzifa jelentős része. Helyet ad a moháknak, gombáknak és minden más növénynek. Otthont nyújt az állatoknak. A vadak közül: az őzek, szarvasok, vaddisznók, nyulak, a dámvadak, gímszarvasok, a rókák, farkasok, sakálok, hiúzok és már a medvék is itt élnek. Biztonságot nyújt nekik. Itt élnek gondtalan a madarak és a rovarok is. Oxigént termel és még a levegőt is tökéletesen képes megtisztítani. Tanultuk az iskolában - fejezte be büszkén, mert érezte, hogy ő milyen okos. – Ez igen! Tökéletesen felsoroltad, hogy miért fontos az erdő mindannyiunk számára és miért szükséges vigyázni rá - fejezte be édesapja. – Büszke vagyok rád, kincsem! - Mi is! – mondták a többiek. Még egy kicsit sétálgattak a tavaszi erdőben, a Csalafinta csalitosban.

Gyönyörködtek a madarak énekében, a szellő susogásában, az üde, szép, nyíló virágokban, majd lassan hazatértek, hisz várta őket Ficseri és Kelep.

 

Gani Zsuzsa, hobbi meseíró, történetíró, versíró

PRÉMIUM Gani Zsuzsa Prémium tag

Nyolc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. Meséimen, verseimen, történeteimen keresztül szeretném segíteni a környezettudatos magatartás kialakítását, természet megszerettetését, megóvását, ezenfelül ékes magyar szavain...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Tóth Lászlóné Rita Tóth Lászlóné Rita prémium tag

2024-03-13 07:18

Kedves Zsuzsa! Tanulságos, szép mesédet tetszéssel olvastam. Szeretettel: Rita

Gani Zsuzsa Gani Zsuzsa prémium tag

2024-03-13 09:23

Kedves Rita! Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy tetszett. Szeretettel: Zsuzsa



Sütibeállítások