Az epertolvajok

Az epertolvajok.

Hangosmesélő: Gani Zsuzsa

Volt egyszer egy nagy szemű piros eper, aki a kertben élt éldegélt, barátja az apróbb szamóca a szomszédságában, a vadonban a földön, és fekete eper, a harmadik pedig a fán. Nagyon jó pajtások voltak. Mély álmukból ébredeztek és csodálkoztak rá a világra. Sokat beszélgettek egymással. 

- De jó, hogy már tavasz van!

- Cirógat a napsugár, fésülget a szellő.

- Nézzétek! Egészen felélénkült az élet. Felébredtek téli álmukból.

- Valóban. Előbújtak a rovarok, a bogarak, a hétpettyes katica, a bodobács, a lepke.

- Halljátok, hogy milyen szépen énekelnek az icipici dalosmadarak, a légykapó, a rigó, a vörösbegy, a pinty és a cinege is? Melengetik a szívemet.

- Igen, csodálatra méltóak!

- Látjátok? Virágba borultak a növények, nyílnak a nárciszok, a jácintok, a tulipánok.

- Igen és kizöldültek az erdők és a mezők.

- Odanézzetek! Fészkükhöz visszatértek a kedves vonuló madarak.

- Kikre gondolsz?

- Hát a gólyára, a fecskére, és a sárga billegetetőre.

- De többen is vannak! Ideért a poszáta, a pacsirta, a vércse és a haris.

- Igen, nagyon sokan vannak. - Így beszélgettek egymással nap, mint nap. Pafi és Pufi a két kistestvér gondozta őket.

- Kapáljuk meg a földet körülöttük.

- Szórjunk komposztot a földre.

- Az elhalt leveleket rendszeresen távolítsuk el róla.

- Locsoljuk meg szükség szerint. - Egyik nap hófehér virágszirom nőtt Szamócán és Eperkén. Ébenke szomorkodott egy ideig, mert nála semmi változás nem történt. Ám pár héttel később rajta is hófehér virágszirom nőtt. Nagyon boldog volt, nagyon örült, vele együtt örültek a barátai is. Telt-múlt az idő. Egyre, s másra történtek a változások. Szamóca, Eperke sápadt arcocskája egyre inkább irult-pirult. Ébenke egyre sötétebb lett. Pafi és Pufi a két kistestvér nagy gonddal, szeretettel gondozta őket. Száraz időszakban rendszeresen öntözték, de csak a tövét. 

- Gyere, gazoljuk meg!

- Irtsuk ki a gyomot rendszeresen! – Egyszer csak arra járt Csiga Csegő, Süni Szemus és a fehér szövőlepke hernyó, akik nagyon éhesek voltak. Meglátták a piros érett gyümölcsöket.

Csiga Csegő amilyen gyorsan csak tudott csúszott-mászott Szamócához, hogy befalja, Süni Szemus futott és szaladt icike-picike lábacskáin Eperkéhez, már a nyálát csorgatta. A fehér szövőlepke hernyó, akinek már ugyancsak korgott a gyomra Ébenkéhez araszolt. Ó, de nagyon megijedtek! Reszkettek, mint a nyárfalevél. Azok meg egyre közelebb értek hozzájuk. Már majdnem odaértek. Még egy lépés, na, még egy és még egy… már nyitották is a szájukat jó nagyra, amikor odaért Pafi és Pufi a két kistestvér. Egyik felkapta a hernyót, a másik felkapta Csiga Csegőt, Süni Szemus pedig ijedtében hanyatt-homlok menekült, dugába dőlt a bátorsága. A hernyót és a csigát tisztes távolságra vitték az ízes eprektől, akik végre fellélegezhettek.

Így történt. Aki nem hiszi, járjon utána!