Bari Mari megszületett


http://mocorgohaz.hu/

Február volt, kemény, hideg tél. Épp elolvadt a hó, latyakos, sáros volt a föld.

A közeli akolban csodálatos dolog volt készülőben. Egy anyajuh a kora hajnalban igen nyugtalanul viselkedett. Fel, s alá járkált, hol felkelt, hol lefeküdt. Sehogy se találta a helyét. Aztán mégiscsak sikerült. Talált egy köteg szalmát és ráfeküdt. Hamarosan elleni kezdett és egyszer csak kibújt belőle egy kisbárány, Bari Mari. Megszületett. Az anyajuh felkelt, tett pár lépést, majd lefeküdt a kicsinye mellé és nyalogatni kezdte. Lenyalta róla a magzatmázat. Ezzel elfogadta kicsinyét. A kicsi is megismerkedett anyukája hangjával: beeee- beeee és a szagával, ahogy szimatolta. A kisbárány azonnal szopni kezdte édesanyja tőgyéből a finom, meleg tejecskét. Hamarosan lábra állt és lépegetni kezdett. Még gyenge volt, így mindig visszahuppant a szalmára. De minduntalan próbálta és próbálta. A sok gyakorlástól egyre ügyesebb lett és elkezdte mindenhova követni az anyját. Aztán ahogy nőtt növögetett, megismerkedett egy másik kisbáránnyal, aki a szomszédos akolban lakott. Attól kezdve, amikor csak tehették, mindig együtt játszottak, ugra- bugráltak, fogócskáztak a közelben. Együtt legelték a füvet, a gyomot és a fiatal kis hajtásokat is. Bari Marinak fekete volt az orra és göndör a gyapja. Nagyon aranyos volt, vidám és mindig mosolygott. Szerette is őt mindenki. Barátjának a füle közt két hegyes szarvacska nőtt. Egyszer egy aprócska szürke farkast pillantottak meg a távolban. Tél volt, ilyenkor alig találnak ennivalót a vadak az erdőben. De az is lehet, hogy épp vadászni tanult az anyukájától, vagy csak elkóborolt tőle. Ki tudja. Így történhetett az, hogy megérezve a finom falatokat, az icipici báránykákat, közel merészkedett az akolhoz: aúúúú- aúúúú- aúúúú, üvöltötte, azaz inkább még csak cincogta, vékony, kis csenevész hangján. De az aprócska kos se volt rest. Fenyegetőn mozdította hegyes kis szarvacskáját a pincurka farkas felé. A parányi Bari Mari hangosan bégetett: beee-beeee- beeee. A kis szürke farkas megijedt, nyaka közé szedte a lábát és szaladt vissza a sűrűbe. Nem is mert többé visszajönni.

Így történt. Ha nem hiszed, járj utána!

Gani Zsuzsa, hobbi meseíró, történetíró, versíró

Hét éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. Meséimen, verseimen, történeteimen keresztül szeretném segíteni a környezettudatos magatartás kialakítását, természet megszerettetését, megóvását, ezenfelül ékes magyar szavaink...


https://webshop.meskete.hu

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!