Hónapok meséje

Hónapok meséje.

-    Szervusz, kedves Január! Boldog újévet kívánok! Mit hoztál magaddal? Csillagos eget és szép napfényes időt.

 -   Jaj, de jó! Köszönöm szépen! Ezek szerint,- mivel csillagokkal volt teli az éjszaka, - rövid lesz a tél. Most ragyogón süt a nap, ezek szerint jó és bőséggel teli lesz az esztendő.

-     Igen, ezt hoztam magammal. De már futok is tovább! Viszlát, December! - Lába nyomán deres, fagyos lett a föld, zúzmarásak a fák. Jégcsapok lógtak az ereszeken, jégvirágokat rajzolt az ablakokra a fagy. Csodaszép volt. Kopogtatott Február: - kopp-kopp, kopp-kopp!

-     Szervusz, kedves Február! Megérkeztél?

-     Igen, itt vagyok. Ajándékokkal megrakodva jöttem.

-     Mit cipelsz ebben a feneketlen zsákban?

-    Sok- sok mindent rejt a mélye. Balázs-áldást, mely mindenfajta torokbetegség gyógyítója. Ilyenkor, a nagy hidegben sok a kór, a járvány.

–    Ki fuvolázik ilyen szépen? Kié ez a tiszta, csengő, dallamos trilla?

- Pacsirta vagyok.  Azért jöttem, hogy idevarázsoljam a tavaszt. Érzem, hogy közeleg.

- Ezen kívül elkísért Mátyás is, aki megtöri a jeget, ha talál, azaz olvadást hoz.  De, ha nem talál, akkor viszont csinál, vagyis akkor nagy – nagy hideg lesz még ezen a télen.  Vidámság is van ám a feneketlen zsákban.

- De jó! Mi az? Kíváncsivá tettél.

- Farsangvasárnap, farsanghétfő és húshagyókedd van benne. Sőt, kövércsütörtököt is rejt a zsákom. Szerte az országban ínycsiklandozó ételekkel készülnek erre a mulatságra: csörögefánkkal, virslivel, tepertős pogácsával. -    Hoztál még valamit?

-     Hát persze! Most jön még csak a java!

-     Igen?

-    Mi az?

-    Havat, deret, ködöt, ónos esőt, jeget, zúzmarát, jégcsapot, és jégvirágot hoztam, no meg persze a tél örömeit.

-    Mi lehet az?- tűnődtem.

- Egy kövér, pocakos hóembert. Nézd, ide teszem! Aztán itt van egy szánkó, egy pár korcsolyacipő, síléc bottal, és sok-sok hógolyót is gömbölyítettem.

- De jó! Van még valami?- örvendeztem.

- Hát persze!  A jókívánságmondó és az adománygyűjtő szokások, amiket mindjárt kiveszek és felolvasom. Ó, de van itt még valami! Szeretnéd tudni, hogy mi az?

-          Hát persze, ne csigázz!

-          Sokácok, busók és álarcosak bújtak meg jó öblös zsákom mélyén. Meg hozzá sok- sok jelmez.

-          De izgalmas!

-          Hoppá! Itt is van. Jó szórakozást, jó farsangi mulatozást kívánok! De már futok is tovább. Viszlát, Január! – Kopogtatott Március.

-          Kopp-kopp, kopp-kopp!

-          Szervusz, kedves Március! Jó, hogy látlak!

-          Gergely üzent: közeleg a kikelet.

-          Ó, de jó! Nagyon várjuk! Hoppá, mi bújt meg feneketlen zsákomban? Pántlikák, kalapok, kosarak, és erszények.

-          Talán ez Gergely-napi hagyomány?

-          Igen, jól mondod. De sajnos egyre kevesebb helyen ünneplik. Hú, milyen meleg lett egyszeriben a zsákom mélyén! Vajon mitől?

-          Talán, csak nem Sándor, József, és Benedek van ott, akik zsákban hozzák a meleget?

-          De igen! – mosolyodott el Február. De már futok is tovább! Viszlát, Március!

-          Magamra maradtam. Varázspálcámmal legyintek az égre, hogy előbújjon a gyengéd nap, aztán, hogy essen egy kis áztató eső, aztán meghintem a földet, hogy bimbót bontson a barka, rügyezzenek a fák és kinyíljanak a tavaszi virágok. Lassan visszajönnek a vonuló madarak is. Hogy megy az idő! – sóhajtottam.  Jé, ott a fiúk virágokat szednek és milyen kedves, átadják a lányoknak, és a nőknek egy kis köszöntővel! De jól esett a lelkemnek! – révedezett tekintetem egy jó darabig. Hoppá, mi bújt meg feneketlen zsákomban? Nem más, mint egy kokárda. A szívem fölé tűzöm, a bal oldalra. Veszek ki nemzeti színű zászlókat is, feldíszítem vele az épületeket, hidakat, sőt az embereknek, gyerekeknek is adok belőle. Vajon mi ez a hang? Belekukucskálok a zsákomba, mert úgy hallom, hogy onnan jön.

-          Nyi-ha-ha-ha, nyi-ha-ha-ha… - de szép paripák! Gyertek ki a zsákból! Az ám, huszárok is ülnek rajta! Kérlek, hogy masírozzatok elő! Na, már el is mentek. Milyen jó volt nézni a délceg lovasokat! De mi csörgedezik a közelben? Megyek, megnézem. Ó, egy friss, forrás! Megkóstolom. Hű, de finom! Öntök a kulacsomba is belőle. Vigyázok, hogy egy csepp se menjen mellé, mert az ivóvíz bizony nagy kincs.

-          Szervusz, kedves Április! Hát így elment az idő?

-          Bizony.

-          Akkor én búcsúzom.

-          Jó és szerencsés utat Március!  Na, nézzük, hogy mit rejt az én zsákom!

-          Hukk! - ugrott elő egy kisdiák tréfás ruhában.- „Április bolondja, május szamara!” – kiáltott.

-          Jaj, de megijedtem! Aztán olyan kacagásban törtünk ki mindketten, hogy a hasunkat fogtuk jókedvünkben. Ez ám a tréfa!- kurjantottam vele együtt.

Szent György-nap is eljött. Özönlöttek a zsákomból a racka juhok, kecskék, disznók, szarvasmarhák. Egy pásztor terelte őket a legelőre a botjával. Na, meg egy kiskutya is ment mögötte. Egy ideig néztem őket, annyire lenyűgözött a látvány.  De már jöttek is elő a zsákból a hófehér nyulak. Sebesen festették tyúkanyó tojásait, aztán eldugdosták a bokrokba. Mi ez a finom illat, amit érzek az orrommal? Csak nem a zsákból jön? De igen. Megszagolom. Milyen finom ez a kölni! Nézd, ott a távolban a lányokat a legények kirángatják a házból és egy vödör vízzel leöntik. Juj! Ó, de, hogy kacagnak rajta! Most meg szaladnak átöltözni.  Hadd nézzem azokat a hímes tojásokat! A fiúk kapták a lányoktól a locsolásért. De szép! Viaszolva, karcolva, berzselve, írókázva vannak, de van köztük drótos, szalmarátétes, némelyik meg patkolt. Hű, ez igen! Álomszépek.

-          Ekkor kopogtatott Május.

-          Szervusz, kedves Május! Gyere, bátran! Mit hoztál magaddal?

-          Elhozam a fagyosszenteket. Itt van Szervác, Pongrác, Bonifác. Velem jött az aranyat érő májusi eső is, ezen kívül a pünkösdi szokások is a zsákomban utaztak. A házakra, kerítésekre, istállókra zöld ágat tűztem. A táncmulatságon pünkösdi királyt és pünkösdi királynét közösen választottunk. Aztán a pásztorokat megajándékoztuk. Nagyon jó volt a hangulat. Öröm volt látni a mosolyt az arcokon és hallani azt az önfeledt kacagást. Ez jó hír! Már indulok, mert látom az öreg tölgy mellett közeledni Júniust. Sietek utánad. Hm. elment Január, Február, Március, Április, most én is megyek, mert jön a nyár. A kellemes tavasz után, befutott a forró, perzselő, tikkasztó évszak.

-          Szervusz, Június!

-          Helyet cserélünk?

-          Igen, én búcsúzom. Látom Medárd kísért az úton. Azt mondják, hogy ha ezen a napon esik az eső, akkor negyven napig fog esni. Ellenkező esetben pedig ugyanennyi ideig szárazság lesz. Na, majd kiderül! Viszlát!

-          Ó, de finom a piros, ropogós, édes cseresznye! Kérsz belőle?

Bújj elő a feneketlen zsákomból Szent Iván, Te, nyári napforduló ünnepe! Mutasd, hogy ünnepeltek? Persze tudom, tűzgyújtással. Az nagyon érdekes. Régen hittek a tűz tisztító erejében. Az ekkor gyújtott tűzről, a tűzugrásról azt tartották, hogy megvéd a köd, a jégeső ellen, és elősegíti a jó termést. No, majd kiderül! Úgy látom, hogy elkezdődött a szentjánosbogárka rajzása. Milyen látványos a sötétben!

Megjöttél Július? Annyira belemerültem ebbe a csodába, hogy észre se vettelek. Hogy repül az idő! Akkor búcsúzom.

-          Boldogasszony napja van, a sarlós aratás napja.  Látom, hogy a határban a nők gyógyfűveket gyűjtenek. Hasznos dolog az, én is szoktam gyűjteni. Aztán, ha nem érzem jól magam, főzetet készítek magamnak a megfelelőből. De nézzétek, elkezdődött az aratás! Hű, hogy milyen fülledt meleg van, gyöngyözik a homlokuk és sehol sincs még egy icipici felhő se! Jó, a termés, lesz kenyerünk. – gondoltam derűsen magamban. Anna napján elkezdtem kitépdesni tövestől a kendert. Hát nem volt könnyű munka! Szép az idő, ezért leszedtem az annababot is. A hagymát már egy hete összegyűjtöttem és milyen jól tettem! A napokban lesz az Anna-bál is, arra elmegyek.

-          Szervusz, Augusztus!

-          Viszlát, Július!

-          Akkor sietek, találkozunk jövőre, egy év múlva.

-          Gyülekeztek a vonuló madarak, útra készen álltak.

-          Lassan útnak indulunk. Jó, hosszú út áll majd előttünk, de tavasszal visszajövünk szeretett hazánkba.

-          Közeleg a Szent István napi díszünnepség zászlófelvonással, tisztavatással, ünnepi szentmisével és Szent Jobb körmenettel, no meg a Duna felett izgalmas légiparádéval. Egészen biztosan meg fogom nézni. El ne felejtsem, hogy a Dísz téren lesz a Mesterségek Ünnepe. A hagyományok őrzése nagyon fontos a számomra, azért, hogy emlékeztessen a múltra, őseink kultúrájára, amelyet úgy vélem, hogy ápolnunk kell. A Magyar Ízek Utcája is hatalmas élmény szokott lenni, amelyet minden évben meglátogatok, és idén megkóstolom a friss, ropogós, új kenyeret. Te se felejtsd el, ha arra jársz, nagyon finom. Jaj, és a tűzijáték, Európa legnagyobb tűzijátéka a Duna felett igazán látványos élőben, persze azoknak, akiket nem zavar a tömeg.

-          Na, kit látok? Megérkeztél Szeptember? Magaddal hoztad az őszt?

-          Igen, velem jött.

-          Akkor búcsúzom a nyárral együtt.

-          Már megyek is szüretelni. Úgy látom, idén, jó a termés. A szőlőt se ették meg a seregélyek. Finom lesz a must és bor.

Hétmérföldes csizmában közelgett Szent Mihály napja. A Szent György-napkor legelőre hajtott állatokat ilyenkor terelték vissza a pásztorok. Ők ekkor kapták meg a bérüket. A juhászok számára ez a legnagyobb ünnep, ezért mulatságokat, bálokat rendeztek. Menjetek, nézzétek meg egyszer ti is! Leszedem a beérett gyümölcsöket: az almát, körtét, szilvát, és a csonthéjasokat. Tartósítani szeretném őket, hogy jó sokáig elálljon. Szeretem a lekvárt, a befőttet, a szörpöt, nagyon finom. Te is szereted?

-          Itt vagyok, megérkeztem.

-          Már búcsúzom is kedves Október.

-          Na, nézzük! Már látom is. A szántón a nők már javában kukoricát fosztanak, a férfiak pedig összefonják, s amikor egy nagyobb adaggal elkészülnek, táncra kerekednek.  

Egyre kevesebbet süt a nap, jócskán veszített az erejéből. A szél is gyakrabban támad, a hulló, színes leveleket kavargatja a földön. Zizegnek-zörögnek, ahogy lépkedek rajta. A nap is hamarabb alábukik, reggel is később kel fel.  De már látom jönni Novembert. Búcsúzom.

-          Mindszentek napján kilátogatok szeretteim sírjához, kigyomlálni azt, friss virágot vinni, és elültetni. Utána mécsest gyújtok, így emlékezem rájuk. Ezen alkalmon kívül is gyakran eszembe jutnak, s a kedves pillanatok. Halottak napján megvendégelem, ha látok szegényeket és a koldusokat. Adok nekik egy- egy tányér gulyást, kenyérrel, az laktató, mellé 1-2 darab almát, vagy ami épp felesleg nálam.

Gyere elő, Márton a zsákomból a libákkal együtt! Rendezzünk lakomát, hogy egész évben legyen, mit ennünk, innunk. Mutasd légy szíves a liba csontját! Ha fehér és hosszú, akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid, akkor sáros. Azt is megfigyelem, hogy vajon esik -e a hó Márton napján?  Úgy tartják, ha igen, akkor nem lesz hideg a tél.

De gyorsan megy az idő, mintha szárnya lenne! Közeleg a disznótor.  Ez a falusi népszokás télen szokott lenni. Azután a fonás, és a tollfosztás hagyománya, ezt a nők együtt végezték, és hosszú ideig, majdnem tél végéig tartott. Sokat mesélt róla az édesanyám. Szabadtéri múzeumokban még gyakorta látni a régmúlt vidéki örökségét.

-          Nocsak, megjöttél December?

-          Igen, itt vagyok. Hamarosan megérkezik a gyerekek legnagyobb örömére a piros köpenyes, nagy szakállú, jóságos Mikulás. Találkoztam vele, már úton van.

-          Na, én búcsúzom! Viszontlátásra!

-          Zsákomból kivettem egy szépséges koszorút, négy gyertya volt beletűzve. Tudjátok, hogy mi ez? Ez az adventi koszorú. Leteszem ide, középre.  

Vajon mi bújik meg még a zsákban? Nem más, mint egy karácsonyfa, hisz közeleg a szeretet ünnepe.

De, nézd, milyen szépen megnőtt a Luca- búza! Naponta locsoltam. A növény fejlődéséből arra a következtetésre jutottam, hogy a következő esztendő búzatermése és a család egészsége jó lesz.  Te is vetettél Karácsonyi-búzát?

No, de mi lapul még a zsák mélyén? Nézd, egy pásztorjáték! Ezt megnézem. A szereplők eljátsszák a Jézus születéséről szóló bibliai történetet, majd átadják ajándékaikat, jókívánságaikat. Ezután megvendégelik őket. Nagyon megható volt. Eljött az év utolsó napja a Szilveszter. Éjfélkor pezsgőt bontottunk és jókívánságokat mondtunk egymásnak.  Rá egy percre jött az Újév.

-    Szervusz, kedves Január! Boldog újévet kívánok! Lám, lám, megint eltelt egy újabb esztendő.