Nőnap van

Nőnap van.

Édesanya! Tegnap az óvó néni egy olyan szép mesét mesélt nekünk, elmesélhetem? - kérdezte Lola-

 - Igen, persze kislányom! Gyere, ülj az ölembe, örömmel hallgatom. - Lola mesélni kezdett. Tapsi Tünci és Tapsi Tomci a réten fogócskázott barátaival. Egyszer csak feltűnt a réten egy tücsök, Tücsök Tódor, aki gyönyörűen hegedült. Szinte sírt a boldogságtól az a hangszer. Hogy mitől volt boldog? A lágy tavaszi széltől, a cirógató napsugártól, a frissen sarjadt fűszáltól, a bimbódzó, illatozó kora tavaszi virágok illatától, szépségétől. Ez a hegedűs magányosan kóborolt a világban, és most pont erre járt. Ahogy könnyeden húzta a vonóját, a felhőket nézte az égen, vagy a víz tükrében gyönyörködött. Sosem unatkozott, mert mindig volt látnivalója. Kis rigó röppent a fa ágára és gyönyörű dalra fakadt. Tüncinek és Tomcinak kicsordult a könnye, mert olyan jó volt hallgatni őket. Aztán táncra perdültek. Tünci szoknyája csak úgy firgett-forgott, perdül-fordult, ahogy vezette őt táncpartnere. Hamarosan csatlakozott hozzájuk két pille is. Gyönyörű, tarka szárnyuk volt. Amikor elhalkult a hegedűszó és a madártrilla, Tomci megköszönte a táncot, majd a rétről friss virágcsokrot szedett. Volt közte illatos ibolya, tőzike, kökörcsin, sáfrány és kankalin is. A csokorral a kezében rámosolygott Tüncire: - ezt neked szedtem. Boldog nőnapot kívánok!- mondta gyémántként tündöklő szemmel és átnyújtotta a kislánynak. – Köszönöm szépen! - válaszolta és tágra nyílt szemmel fogadta el. – Egy picit tudsz várni? Hazaugrom és vázába teszem ezt a csodaszép csokrot! - persze, menj csak, megvárlak! - Így is történt. Közben megérkezett a rétre Róka Rudi, Sün Samu, Őz Ödön, Szarvas Szili, Borz Benő, Gyík Gyuri, Katica Kázmér, Csiga Csongor, Vakond Valér, Hangya Huba, Varjú Vili, Bolha Balázs, Légy Lajcsi és Darázs Döme. Köszöntek egymásnak illendően a jópajtások, majd mindenki lázasan szedni kezdte a szebbnél szebb mezei virágokat. Megszámlálhatatlan volt a réten. Miután mindenki szedett egy mutatós csokrot, ahogy jött ugyanúgy el is sietett a szélrózsa minden irányába, hisz ma volt a nőnap. Ilyenkor köszönteni illik a lányokat, asszonyokat. Közben visszaért a rétre Tünci is. Képzeld Tomci, apa most ért haza és nekem és édesanyának hozott egy káprázatos virágcsokrot! Egyébként apa nem csak ilyenkor lepi meg anyukámat apróságokkal, hanem szinte hetente. Nem csak ilyenkor figyelmes hozzá. Ha anya beteg, olyankor apa megfőz, kitakarít. Örömmel, szívesen teszi. Mindig figyelmes édesanyával. Szépen, kedvesen szól hozzá, és amikor hazajön a munkából, mindig ad neki egy cuppanós puszit. Persze én is szoktam tőle kapni. – Az én apukám is pont ilyen! - csillant fel Tomci szeme. Ekkor megint felcsendült az a varázslatos hegedűszó. Elmerengve hallgattuk egy jó darabig a mezőn.

 – Hát ez nagyon szép volt! - ámuldozott Lola anyukája – és, hogy te milyen ragyogón, kitűnően meséltél! Köszönöm neked ezt az élményt! - mosolyodott el és óvatosan átölelte Lolát.