A világgá ment tojás.
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy tyúkanyó, s annak tizennégy tojása. Épp kotlott.
Tizenhárom csibe már megszületett. A tizennegyedik, még meg se mozdult. Tyúkanyó türelmesen ült rajta, melegítette, óvta, védelmezte, de csak nem pattant fel a tojáshéj.
- Ó, te féleszű, kolontos- mert biztosan az leszel-, csúfolták a csibék- miért nem pattansz ki végre és jössz ide közibünk?- de nem történt semmi. A csibék erre elmentek.
- Felállok róla egy percre, csipegetek valamit, mert megéheztem-gondolta tyúkanyó. Így is tett. A tizennegyedik tojás meg csak erre várt.
Alighogy elment tyúkanyó, a tojás felkászolódott, kiugrott a fészekből s elindult világgá.
Ment, mendegélt, azaz hogy inkább gurult, s amint ment, folyton csak azt mondogatta hangos szóval: - Hej, ha megtalálnám a csodát! Hej, ha megtalálnám! - Ahogy így sóhajtozik magában, szembe jő vele a szél, hallja, hogy min sóhajtozik s mondja neki:
- Körülötted van a csoda, csak észre kell venned! – A tojás kigúvadt szemekkel, tátott szájjal nézett körül, de semmit se látott. Ment tovább, mendegélt, s amint ment, folyton csak azt mondogatta hangos szóval: - Hej, ha megtalálnám a csodát! Hej, ha megtalálnám! - Ahogy így sóhajtozik magában, szembe jő vele a felhő, hallja, hogy min sóhajtozik s mondja neki:
- Körülötted van a csoda, csak észre kell venned! ! – A tojás tágra nyílt szemekkel, s eltátott szájjal nézett körül, de semmit se látott. Ment tovább, mendegélt, s amint ment, folyton csak azt mondogatta hangos szóval: - Hej, ha megtalálnám a csodát! Hej, ha megtalálnám! - Ahogy így sóhajtozik magában, szembe jő vele a Nap, hallja, hogy min sóhajtozik s mondja neki:
- Körülötted van a csoda, csak észre kell venned! – A tojás elképedve nézett körül, de semmit se látott. Ment tovább, mendegélt, s amint ment, folyton csak azt mondogatta hangos szóval: -Hej, ha megtalálnám a csodát! Hej, ha megtalálnám! - Ahogy így sóhajtozik magában, szembe jő vele a Hold, hallja, hogy min sóhajtozik s mondja neki:
- Körülötted van a csoda, csak észre kell venned! – A tojás ámult-bámult, de semmit se látott. Ment tovább, mendegélt, s amint ment, folyton csak azt mondogatta hangos szóval: -Hej, ha megtalálnám a csodát! Hej, ha megtalálnám! - Ahogy így sóhajtozik magában, szembe jő vele a sok csillag, hallja, hogy min sóhajtozik s mondja neki:
- Körülötted van a csoda, csak észre kell venned!– A tojás hüledezett, de semmit se látott. Ment tovább, mendegélt, s amint ment, folyton csak azt mondogatta hangos szóval: -Hej, ha megtalálnám a csodát! Hej, ha megtalálnám! - Ahogy így sóhajtozik magában, szembe jő vele a Hajnal, hallja, hogy min sóhajtozik s mondja neki:
- Körülötted van a csoda, mégpedig minden pillanatban milliónyi csoda, csak észre kell venned!- A tojás ekkor leült egy köre és gondolkodóba esett.
- Mindenki azt mondja, hogy itt van körülöttem. De hol? - Ekkor lehunyta a szemét.
A pirkadat kellemes pírt varázsolt a tojás orcájára. A szellő megcirógatta.
Ekkor kinyitotta a szemét és körülnézett. Az előtte nyíló tulipán vágyat és örömet ébresztett benne. A nyíló virág szirmán a harmatcsepp beragyogta a lelkét. Az énekesmadarak lágy melódiája a szívéhez szólt. A zsongó, aprócska bimbózó élet az előtte elterülő réten, a mellette csörgedező kispatak, megdobogtatta a szívét. A rügyező fák ámulattal töltötték el. A kavargó üde, friss illatok szomját csillapították. A távoli hegyek hófehér csipkéi varázslatos látványt nyújtottak. Észrevétlenül szálltak el felette a percek, az órák. Délután felhők gyülekeztek az égen. Meglepődve nézte változatos formáit. Aztán egyszer csak besötétedett. Narancsvörösben úszott az égalja.
- Hogy ez milyen szép!- kiáltott föl akaratlanul. Szabálytalan felhők borították az eget. Aztán feljöttek
a csillagok és persze a Hold is ott tündöklött.
- Észrevetted körülötted a csodát? – súgta a fülébe az árnyék. A tojás elgondolkozott.
- Igen! – kiáltott fel kitörő örömmel. – Igen, megtaláltam. Azzal hazaindult. Tyúkanyó és a testvérei már nagyon várták.
- Ó, te féleszű, te kolontos, hol voltál? – így a csibék.
- A csodát kerestem.
- A csodát? Megtaláltad? – gúnyolódtak a testvérei.
- Igen, megtaláltam. – mondta mosolyogva és visszaült a fészekbe. Tyúkanyó türelmesen ült rajta, melegítette, óvta, védelmezte. Reggelre felpattant a tojáshéj. Megszületett a legkisebb kiscsibe. Rámosolygott tyúkanyóra és a testvéreire, majd átölelte őket.
Így volt, mese volt, ha nem hiszed, járj utána!
Forrás: https://elizabethsuzanne.5mp.eu/
Ezt a mesét írta: Gani Zsuzsa hobbi meseíró, történetíró, versíró
Nyolc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. Meséimen, verseimen, történeteimen keresztül szeretném segíteni a környezettudatos magatartás kialakítását, természet megszerettetését, megóvását, ezenfelül ékes magyar szavain...
Tóth Lászlóné Rita
2024-11-15 16:37
Kedves Zsuzsa! Aranyos, kedves, szerethető meséd tetszéssel olvastam. Szeretettel: Rita
Gani Zsuzsa
2024-11-15 17:26
Kedves Rita! Köszönöm szépen dicsérő szavaid. Szeretettel: Zsuzsa