Irina, az icipici pók

  • 2022.
    dec
  • 18

https://gabicsabi.hu
Hol volt, hol nem volt. Valahol egy országban, egy megyében, egy városban, vagy falun, de az is lehet, hogy a tanyán egy szoba sarkában élt egy icipici pók.
Picike volt, amikor észrevettem. Megkértem anyukámat, hogy hadd lakjon velünk továbbra is. Beleegy...

Kép forrása: saját

Hol volt, hol nem volt. Valahol egy országban, egy megyében, egy városban, vagy falun, de az is lehet, hogy a tanyán egy szoba sarkában élt egy icipici pók.

Picike volt, amikor észrevettem. Megkértem anyukámat, hogy hadd lakjon velünk továbbra is. Beleegyezett. Telt, múlt az idő. Az icipici pók egyre nagyobb lett, ahogy a hálója is, amit szőtt a sarokban. Teste hosszúkás volt, a fejtora lapított és egyenes volt a potroha. Szürke ruha volt rajta. Nyolc, azaz négy pár lába volt a mi kis icipici pókunknak, akik elneveztem Irinának. Irina az icipici pók nagyon jól érezte magát nálunk. Ennivalót is talált bőségesen. A hálójába akadt légy, muslinca, mind- mind finom falat volt neki. Sokáig lakott egyedül, bár magányos az nem volt, mert sokat beszélgettem vele, ám egyszer csak egy másik pókot, egy nagyobbat is megláttam a hálójában. Anyukám őt már egy pár nap múlva kirakta a kertbe. Azt mondta: - kettő, már sok!- és elmosolyodott. Igaza volt, végül is minek annyi. Irina az icipici pók így továbbra is a mi háziállatunk maradt és továbbra is a sarokban lakott, ahova a hálót szőtte.

Ősz volt, odakint hulltak a színes levelek: a sárga, narancs, aranysárga, citrom, bordó, barna, rőt és rozsdás levelek. Észrevettem, hogy Irina az icipici pók potroha picit megdagadt, majd pár napra rá azt is, hogy a hálójában valami csomagocska van, ami egyre nagyobbra nőtt, az icipici Irinával együtt. Tovább figyeltem. Aztán beköszöntött a hideg tél. Odakint hullt a hó, erősen fújt a szél, dér volt és köd, aztán gyönyörű hófehér zúzmarák ültek a fákra. Az ereszünk alatt hosszú, átlátszó jégcsapok csüngtek. Amikor enyhébb volt az idő, cseppekben olvadt, de aztán a hideg miatt újra megfagyott. Az ablakomra jégvirágokat festett az idő. Odakint fagyott és az én vékony ablakom belsejében jégvirág zúzmarák nőttek. Nagyon szépek voltak és egyik sem volt ugyanolyan. Mindegyik más és más formájú volt, de gyönyörű! Sokáig néztem.

Aztán kitavaszodott. Virágba borultak a fák, kizöldült a pázsit és előbújtak a bogarak, rovarok odakint. Ekkor vettem észre, hogy Irina az icipici pók lerakott vagy ötven petéjéből, mert már tudtam, hogy az pete volt, apró kis pókocskák bújtak elő. Nagyon érdekes volt. De már ekkor a szüleimmel közösen úgy döntöttünk, hogy Irinának az icipici póknak, azaz már anyukának és gyermekeinek odakint sokkal jobb helye lesz, mint nálunk. Apukám óvatosan kitette őket a szabadba, azaz a kinti sufniba, hisz ott jóval nagyobb helyük lett, mint a mi szobánk sarkában.

Így volt, mese volt, ha nem hiszed, járj utána!

Gani Zsuzsanna, hobbi meseíró, történetíró, versíró

Hét éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. De írok érzékenyítő meséket is, melyek az alapvető emberi normákra tanítanak. Szívesen írok tündérmeséket, illetve rövid állatmeséket is. Hobbiból írogatok. Kedvenc költőm: Petőfi Sándor. Folyóiratokban, antológiákban jelententek, jelennek meg verseim, meséim, történeteim. Egy költe...