Nudli bohóc

Nudli bohóc.

Február közepe volt, közeledett a farsang. Már a tavaszt várta minden erdőlakó.

A gyönyörű liánfüzéreket bogyókkal, termésekkel díszítették fel. Minden állat, kicsi és nagy sürgött- forgott. Mindenkinek akadt tennivalója. A felnőttek rőzsékből tüzet raktak. A kispocok becsinált levest készített, a kishangya korhelylevest kolbásszal, a kisveréb szalagos fánkot sütött, az őzike rózsafánkot és a kicsi vadmalac pedig csörögét. A kisnyuszi tepsiben részeges csirkét, és a kismókus vörösboros marhapörköltet csinált. Csak úgy terjedtek az ínycsiklandozó illatok szerteszét. Idevonzotta a kicsi szarvast, aki sebesen teríteni kezdett. Falevelekből szalvétákat hajtogatott a féldiókból készített tányérok mellé. A kicsi bagoly kupacsokat rakott pohár gyanánt szépen sorba, hátha valaki harmatos vizet szeretne inni. Középre a kisvakond egy csokor sáfrányt tett.

– De jó! De szép! – kiáltottak fel, szinte egyszerre. – Kezdődhet a farsang!- jelentette ki az icipici róka, akit a finom illatok vonzottak ide. – De hol van Nudli bohóc? – kérdezte meglepetten a kismókus. – Tényleg, hol lehet?- csodálkoztak a többiek. Ám nem kellett sokat várni, hiszen már hallották is, hogy közeledik. Tréfálkozott, bolondozott egész úton. Csatlakozott hozzá a kicsi farkas és a pici mackó is. – Szervusztok! Kezdődhet a mulatság? – tette fel a kérdést Nudli bohóc. - Szervusz!- köszöntötték egyszerre. - Igen!- felelték jókedvűen. Az iciri- piciri fekete rigók és az aprócska cinegék, akik éppen most toppantak be, azon nyomban zenére hangoltak a fák ágain.

Elkezdődött hát a zajos mulatozás, a tréfacsinálás, a bolondozás, az eszem-iszom, dínom- dánom.

Nudli bohóc bukfencezett, cigánykerekezett, majd trombitált. Piros orra csak úgy fel- le, fel- le, fickándozott. Kócos haja libegett- lobogott. Hatalmas vigyori szája a füléig ért. A kicsi állatok a hasukat fogták nevettükben. Ha láttátok volna, hogy Nudli bohóc hogy milyen ügyetlen volt! Először elhasalt egy kőben, majd nekiment egy fának. Aztán meg leesett egy kifeszített liánkötélről.

Ha hallottátok volna, hogy milyen vicces volt a hangja! Egyszer olyan magas, mint a kismadárnak. Aztán olyan mély, mint a medvének. Kacagott, hahotázott mindenki. Hát még mikor Nudli bohóc is rákezdte! Úgy kacagott minden erdőlakó, hogy potyogtak a könnyeik. Kicsi róka ropta a táncot a farkassal. – Csuhajja! – kurjongattak. - Csuhaj, de jó kedvem van! – csujogattak a madárkák az ágakon. - Csuhaj, sose halunk meg!- mulatozott kicsi nyuszi a kicsi sünnel. A farkas és a medve evett- ivott. Amikor jól elfáradtak vége lett a mulatságnak. Nudli bohóc mindenkinek hajtogatott valamit lufiból és kiosztotta. Boldogan fogadták el. Miután elbúcsúztak egymástól, Nudli bohóc tréfálkozva, bolondozva hagyta el a tisztást. A kicsik rendet csináltak, a nagyok pedig eloltották a tüzet.

Még egyszer körül néztek, majd jókedvűen, de elpilledve hazamentek.

Forrás: https://elizabethsuzanne.5mp.eu/