Csipkekabátos mézeskalácsmókus és a karácsony

Csipkekabátos mézeskalácsmókus és a karácsony.

Sssss, szzzzz, sssss, szzzzz –Fütyült a réten a szél. A fák nyöszörögve hajladoztak, s elhullajtották a még megmaradt leveleiket is.

-          Jön a tél, érzem, hogy egyre jobban közeleg-, gondolta Nusi néni.- Errefelé tart a karácsony. Ideje elkészíteni az ünnepi finomságokat.  - Süteményei nagyon finomak voltak.   Nem csoda, hisz szívvel-lélekkel készítette!

-          Nos, akkor lássunk hozzá! – mosolygott. Elsőként a lisztet, a porcukrot, a fűszerkeveréket és a szódabikarbónát egy nagy tálban összekeverem. Ezután hozzáadom a vajat, a mézet és a tojást. Megkeverem és tésztává gyúrom. Így ni! Na, most kinyújtom, baba és állatformákat szaggatok belőle. A mézeskalácsokat sütőpapírral bélelt tepsire felsorakoztatom, és a sütőben készre sütöm.

Ó, de finom illatok szállnak a levegőben! Amint kihűlt, azonnal megkóstolom az egyiket.

-          Hohó, de meleg van idebenn!- szisszent fel egy hang.

-          Mintha hangot hallottam volna a sütőből, de ez lehetetlen. Csak képzelődtem!

-          Hohó, de meleg van idebenn, mindjárt megégek!- szisszent fel újra egy hang.

-          Nem értem én ezt! No, kiveszem a mézeskalácsokat, lehet, hogy már meg is sültek, legalább nem képzelgek tovább!

-          Milyen puha és omlós!- örvendezett Nusi néni, aki egyenként a díszes tálba tette a mézeskalácsokat.

-          Mára elfáradtam, holnap a habbal kidíszítem őket. - Ahogy esteledett, az ünnepi fények ünnepi díszbe öltöztették Mézes Mókust. Nusi néni meg lefeküdt és elaludt. Az égre feljött a hold és világítottak a csillagok.

-          Szervusztok, pajtásaim!- kelt fel Mézes Mókus és odament a többiekhez. Mintha mély álmukból ébredtek volna, hatalmasat ásítva nyújtózkodott az őz, a szarvas, a nyúl, a bagoly, a róka, a farkas, és a vaddisznó.

-          Szervusz, Mézes Mókus!- üdvözölték. – Ó, de furcsa vagy, nem nézel ki mókusnak!

-          Ahogy ti se őznek, szarvasnak, nyúlnak, bagolynak, rókának, farkasnak, és vaddisznónak. Hallottátok, Nusi néni holnap díszít fel majd minket, ráadásul tejszínhabbal. – Pszt!- jön valaki! – Igen, apró léptek voltak azok. Az a valaki a sötétben odabotorkált az asztalhoz a kis zseblámpájával és valamit keresett.

-          Itt van, meg is találtam! Elvett egy pár hókiflit: egy, kettő, és indult is tovább, amikor megpillantotta a mézeskalács állatokat.

-          De csúnyák vagytok, főleg te!- mutatott Mézes Mókusra-, aki egy pillanatra elszomorodott, de aztán hamar visszaszólt:

-          Még nem vagyok kész, holnap nézz meg újra! – Ez meg ki volt? Ki szólt hozzám? – fordult vissza az a valaki a kis zseblámpájával. – Ki szólt hozzám? –tette fel újra a kérdést, de nem jött felelet. Az apró léptek eltávolodtak. Csend lett. Minden és mindenki békésen szuszogott.

Másnap kora reggel Nusi néni folytatta a munkát. Cukros habbal megrajzolta a körvonalakat, a szemeket, az orrot, és a szájat.

Egyszerre csak azt vette észre, hogy amelyiket már elkészítette, életre kelt a kezei között.   Felegyenesedett és elszáguldott a nyitott ablakon keresztül az erdő felé: először az őz, és a szarvas. Utána ugrabugrált a tapsifüles, elröppent a bagoly, lopakodott a róka, osont a farkas:-aúúúú, aúúúú, aúúúú- vonyította. Aztán csörtetett a vaddisznó. Nusi néni elkerekedett szemekkel nézte. Hát ő még ilyet nem látott, mióta világ a világ! Mikor a mókuskával kész lett, nem engedte el, erősen fogta.  

-          Téged az unokámnak szántalak karácsonyi ajándéknak. Nagyon szereti a mókusokat és a mézeskalácsot is. Nézd, csipkekabátot is készítettem neked, most rád adom! Így ni! Nagyon szép lettél. Pszt!-valaki jön. Meglepetés leszel. Beleteszlek az ajándékdobozba, oda a fenyőfa alá. - Az irkafirka, festett kavics mellé tette. Igen, apró léptek voltak azok, a kert felé tartottak. Aztán pár pillanat múlva az az aprócska valaki vissza is jött.

-          Nézd, Nusi néni mit találtam! Megszöktek a mézeskalácsok. Az erdő szélén fogtam el őket: az őzet, a szarvast, a nyulat, a baglyot, a rókát, a farkast, és a vaddisznót. Ez csak valami varázslat lehetett.- mondta döbbenten az apró lábak gazdája.

-          Köszönöm szépen!- örvendezett Nusi néni, majd egyenként a díszes tálba tette a mézeskalácsokat. Az égre ismét feljött a hold és világítottak a csillagok. Az ünnepi fények ünnepi díszbe öltöztették a fenyőfát.

-          Nézd, Nusi néni, megjött a Karácsony!- mutatott oda apró ujjacskájával a ragyogó fa felé és már szaladt is a dobozkához. Óvatosan kibontotta.

-          De gyönyörű vagy mézeskalács mókus a csipkekabátban! Ilyen szépet még sose láttam!- a mókus meghatódott e szavak hallatán és nagy nyugalmat érzett a szíve mélyén. Nusi néni is magához vette a díszes kavicsot. Boldogan ölelte át az aprócska lábak gazdiját, s az is Nusi nénit.

A szeretet ott élt náluk a belső békével, mely életük végéig betöltötte az egész házat.