A gyerekek bolygója

A gyerekek bolygója.

Zsike, Kató és Lackó kíváncsian nézett bele üknagyapó hagyatékába, egy ütött-kopott fiókba. Egy megsárgult térkép volt benne. Lackó már tudott olvasni, így hangosan felolvasta a mellette levő levelet. Hogy mi volt benne? Jól figyeljetek, felolvasom.

-Még gyermekkoromban hallottam egy bolygóról, ahol minden a gyerekekről szól. Az álmaikról, a jókedvről, a nevetésről, a barátokról, és annyi a játék, mint égen a csillag. Pontosan elmondták, hogy merre van, még egy térképet is rajzoltak hozzá. Nekem azonban nem volt rá szükségem, és elrejtettem a titkos fiókomba, hátha valakinek szüksége lehet rá. Így szólt a levél-fejezte be Lackó.

-Vajon nekünk szükségünk van rá?-tette fel a nagy kérdést Zsike.

-Miért is ne? Jó kaland lesz és még tapasztalatokat is szerzünk.-mondta Kató.

-Egyetértek. Induljunk holnap reggel. Addig felkészülünk az útra.-folytatta Lackó.- Mivel én vagyok köztetek a legidősebb, ezért szerintem én leszek a vezető.

- Jó, rendben! – álltak rá a többiek. Másnap reggel nagy titokban, hátizsákkal a hátukon elindultak.

-Kalandra fel!- emelték fel a kezüket a fejük felé és egymás tenyerébe csaptak. Aztán sietve elindultak. Lackó kezében volt a térkép.

- Menjünk egyenest!- mondta Lackó. Mentek, mendegéltek, elbámészkodtak, megszámlálták a fölöttük szálló madarakat, tarka-barka lepkéket, megcsodálták a szép, színes kavicsokat, a rovarokat. Egyszer csak Lackó megállt. Nézte, nézegette, forgatta a térképet.

–Ó, megvan! Keressünk egy fát, aminek a törzse háromfelé ágazik. Itt van valahol. –Néztek erre, néztek arra, szaladtak erre-arra, egyszer csak Zsike felkiáltott:

-nézzétek, ott van!- mindhárman odaszaladtak.

-Egy színarany levelet kell keresnünk az aljában. –mondta Lackó.

-Ott van, nézzétek!-kiáltotta Kató.

Letépték, mindhárman megfogták és egyszer csak felemelkedtek a levegőbe. Először feljutottak a felhők fölé, majd ki az űrbe, aztán egy szépséges bolygóra. Tátott szájjal néztek körül. Akármerre mentek, bárhová néztek, mindenütt kacagó, jókedvű gyerekeket láttak.

-Hol vagyunk?-kérdezte az egyiktől Lackó.

-A gyerekek bolygóján.-felelte az, és tovább játszott a pajtásaival. Zsike, Kató és Lackó kíváncsian nézett körbe. Volt ott minden, amiről eddig csak álmodhattak. Először is rengeteg játékot láttak: rongybabákat, babaházat, babakonyhát és hozzá kelléket, kiegészítőt. Aztán autós - repülős – vonatos játékokat, és kültéri játékokat.

–Hű, mennyi játék!- mondta kacagva Lackó. Menjünk, játsszunk egy jót. –Így is tettek. Annyit, de annyit játszottak, hogy jól kimerültek.

-Úgy elfáradtam, szerintem menjünk tovább!-javasolta Kató. Így is tettek. Egy boltot láttak az út mentén.  Finom illatok csábították be.

-De nincs nálunk pénz!-kiáltott fel csalódottan Zsike.

-Nem is kell. Ki van írva: minden ingyen-felelte Lackó. Így bementek. Volt ott minden. Levettek a polcról egy csomó édességet, beletették a hátizsákba.

-Jó lesz később!-jelentette ki Kató. –Együnk inkább péksüteményeket, finom, friss, ropogós. –Így hát azzal tömték tele pocakjukat. Elmajszoltak egy-egy kiflit, zsemlét, kalácsot, pogácsát, brióst és perecet. Utána tovább mentek. Azt vették észre, hogy bármi, amit kívánnak, az megjelenik előttük. Egyre inkább élvezték, egyre többet kívántak. Ballagtak tovább egy hatalmas hullámmedence felé. Fürdőruhába bújtak és belementek. Először úszkáltak, aztán labdáztak, majd amikor egyre nagyobb hullámok jöttek, a kislányok megijedtek és kievickéltek a partra, napozni. Lackó is a széléhez húzódott. Jó nagyokat ugrott, amikor jött egy-egy nagy tajték. Élvezte a játékot, miközben jókat nevetett. Egyszer csak megunta és kiment a vízből. Elcsigázottan ült le a lányok mellé.

-Csodálatos ez a bolygó! De valami nagyon hiányzik-jelentette ki Zsike.

-Meglepetten néztek rá. Mire gondolsz?

-Hiányzik anya és apa. Szeretnék hazamenni.-mondta a kicsi.

-Nem érzed jól magad?-kérdezte Lackó.

-Dehogynem! De jó lenne, ha a szüleink is itt lennének. Mit gondoltok?

-Igen, az jó lenne!-felelték. Egyszer csak, ha hiszitek, ha nem, a szüleik jöttek feléjük. Zsike boldogan ugrott a nyakukba. A nap hátralevő részét együtt töltötték. Labdáztak a réten, sétáltak egy jót a ligetben. Katónak eszébe jutottak az édességek. Elővette a hátizsákját és megkínálta vele a szüleit. Persze a kicsik is megettek egy krumplicukrot, egy csokit, egy törökmézet, a többit pedig Kató meghagyta későbbre. Amikor a bolygón este lett, mindhárman megfogták az aranylevelet és egyszer csak felemelkedtek a levegőbe. Először kijutottak az űrbe, aztán a felhők fölé, végül a kertjükbe. Bementek a lakásba és boldogan ölelték át egymást.

- Milyen jó volt ez a mai nap!-suttogták a szüleik fülébe. –Ez volt a legeslegszebb gyermeknap.

Boldog mosollyal hajtották álomra a fejüket. Vajon kitaláljátok, hogy miről álmodtak?