A baromfiudvar szárnyasai

A baromfiudvar szárnyasai.

A baromfiudvarban nagy volt az izgalom. Sorra születtek a kicsinyek: tyúkanyónak, a tojónak a csibéi, lúd anyónak a kislibái, kacsa mamának a kiskacsái, pulyka anyónak a kispulykái. Egymás után repedtek meg a tojáshéjak.

- Csip-csip, csip-csip-, csipogták a pihe-puha pihés csibék.

- Háp-háp, háp-háp-, hápogták a pelyhes sárga kiskacsák.

- Gá-gá, gá-gá-, gágogták a sárga tityi-totyi kislibák.

- Piapá, piapá, piapá- mondták a kispulykák.

Pirostarajú Kakaska volt a baromfiudvar királya, ő tartott rendet a szárnyasok között. Tisztelte is őt mindenki. Korán kelt, mert ő köszöntötte a hajnalt, ébresztette a szárnyasokat, miközben a szemétdombon kapirgált.

Az egyik reggel kakaska felkelt, kiállt az udvar közepére, nagyra tátotta a csőrét, de bizony egy hang se jött ki a torkán. Nagyon megijedt.

- Mi történhetett? Megfáztam? Vajon mi lesz így velem? Hogy tudok így vigyázni a tollasokra?- észrevette ezt Pulykakakas.

- Ne aggódj kedves cimborám, segítek rajtad addig, amíg rendbe nem jössz!- nagyon megörült ennek Pirostarajú Kakaska, megköszönte a segítséget és lepihent az ólban, hogy mielőbb meggyógyulhasson. Tyúkanyó finom, meleg teát főzött neki és meleg borogatást tett a torkára.

Odakint az udvarban békesség volt, rend uralkodott. Másnap reggel Pulykakakas felkelt, kiállt az udvar közepére, nagyra tátotta a csőrét, de bizony egy hang se jött ki a torkán. Nagyon megijedt.

- Mi történhetett? Megfáztam? Elkaptam a betegséget? Vajon mi lesz így velem? Hogy tudok így vigyázni a tollasokra?- észrevette ezt Gácsér.

- Ne aggódj kedves cimborám, segítek rajtad addig, amíg rendbe nem jössz!- nagyon megörült ennek Pulykakakas, megköszönte a segítséget és lepihent az ólban, hogy mielőbb meggyógyulhasson. A tojó finom, meleg, citromos teát főzött neki és meleg borogatást tett a torkára. Odakint az udvarban békesség volt, rend uralkodott. Másnap reggel Gácsér felkelt, kiállt az udvar közepére, nagyra tátotta a csőrét, de bizony egy hang se jött ki a torkán. Nagyon megijedt.

- Mi történhetett? Megfáztam? Elkaptam a betegséget? Vajon mi lesz így velem? Hogy tudok így vigyázni a tollasokra?- észrevette ezt Gúnár.

- Egyet se búsulj drága barátom, segítek rajtad addig, amíg rendbe nem jössz!- nagyon megörült ennek Gácsér, megköszönte a segítséget és lepihent az ólban, hogy mielőbb meggyógyulhasson. A tojó finom meleg kamillateát főzött neki és meleg borogatást tett a torkára. Odakint az udvarban békesség volt, rend uralkodott.

A betegek gyógyultak, sorra szűntek meg a tüneteik. Egyre jobban érezték magukat, mert szeretettel, odafigyeléssel ápolta őket asszonykájuk. A kicsinyek is nőttek, ügyesedtek.

Az egyik reggel Kakaska felkelt, kiállt az udvar közepére, nagyra tátotta a csőrét és egy hatalmasat kukorékolt: Ku-ku-ri-kú! Ki-ke-ri-kí!

- Csip-csip, csip-csip-, csipogták a pihe-puha pihés csibék és utánozták tyúkanyót a kapirgálásban.

-  Háp-háp, háp-háp-, hápogták a pelyhes sárga kiskacsák és mentek anyukájuk után a tóra fürdeni.

-  Gá-gá, gá-gá-, gágogták a tityi-totyi kislibák, akik levetették a sárga ruhájukat és fehér színűt öltöttek magukra, majd követték a vízbe anyukájukat.

- Piapá, piapá, piapá- kiabálták a kispulykák.

Pirostarajú Kakaska volt a baromfiudvar királya, ő tartott rendet a szárnyasok között. Tisztelte is őt mindenki.