Bodony, a kis mozdony kalandja

Bodony, a kis mozdony kalandja.

Hangosmesélő: Onodi Éva

Bodony egy kis mozdony volt, aki a vasúti pályán közlekedett.

Minden nap ugyanarra ment, mert ezt az útvonalat jelölték ki a számára. Pontos időben indult, pontosan érkezett a megállókba és a végállomásra is. Most épp a vasútállomáson pihent. Ez idő alatt felszálltak rá az utasok. Letették poggyászaikat és kényelmesen elhelyezkedtek. Amikor eljött az ideje, elindult a vonat. S-sz-s-sz-s-sz, zaka-zaka- zakatolt a sínen, városokon, falvakon, erdőkön keresztül. A megállókban le-és felszálltak az utasok: felnőttek, gyerekek, sőt még kutyák és macskák is. Bodony szeretett vonatozni. Viszont egy idő után unni kezdte a mindennapokat. Arról álmodozott, hogy egyszer majd eljut messzebbre, ahol még sosem járt és felfedezheti a világot.

Egyik nap úgy döntött, hogy ennek most jött el az ideje. Épp karbantartást végeztek a szerelvényeken, így őt lekapcsolták. Szabad volt a pálya.  Így hát Bodony elindult. Mire észrevették a szökést, már árkon-bokron túl volt. Boldogan -s-sz-s-sz-s-sz, zaka-zaka- zakatolt városokon, falvakon, erdőkön keresztül. – S-sz-s-sz-s-sz, zaka-zaka- zakatolt. Olykor-olykor megállt egy kicsit. Minden izgalmas volt. Mindenhol újat, szépet, és csodát látott, amit eddig sosem.

Egy repülő szállt el fölötte. – Versenyezzünk, ki a gyorsabb! – kiáltotta fel az égbe és már s-sz-s-sz-s-sz, zaka-zaka- zakatolt, amilyen gyorsan csak tudott. Ám a repülő gyorsabb volt és lehagyta. - Sebaj! Legalább játszottunk - gondolta magában.  Amíg állt, egy csapat szarvas rudlizott el előtte. Szinte szálltak a levegőben. Még Bodonyt is átugrálták. Félt. Attól félt, hogy valamelyik véletlenül ráugrik és összezúzza. De nem így történt. A szarvasok ügyesen szökelltek át előtte, mögötte és fölötte. Amikor elhaladt a csorda, ő is tovább -s-sz-s-sz-s-sz, zaka-zaka- zakatolt.

Elérkezett egy hatalmas folyóhoz. A folyón egy hosszú híd ívelt keresztül, amelyet át kellett mennie. Nagyon félt, mert ismeretlen volt a számára. Ám mégis nekigyürkőzött. Egész idő alatt a torkában dobogott a szíve, mégis sikerült átjutnia. S-sz-s-sz-s-sz, zaka-zaka- zakatolt tovább. Bodony ment tovább rendületlenül. Eljutott egy nagyon meredek dombhoz. Ahogy lassan-lassan s-sz-s-sz-s-sz, zaka-zaka- zakatolt az emelkedőn felfelé, a domb tetején megállt. Nehezen lélegzett. Nem volt könnyű ide feljutni. Viszont le is kell menni valahogy. Hát újra elindult: – s-sz-s-sz-s-sz, zaka-zaka- zakatolt a lejtőn lefelé egyre gyorsabban és gyorsabban. A végén már száguldott. – Ujujujujj!- kurjongatott. Annyira tetszett neki a vágtázás. Olyan gyorsan suhant, mint a szél. Talán még annál is sebesebben. Ám amikor leért nem bírt megállni, hiába fékezett. - Jaj-jaj-jaj-jaj! – kiáltozott a fék, de hiába. Szegény Bodony nekifutott egy óriási tölgyfának. A fa lefékezte. Lefékezte? Dehogy! Meg is állította. Jól beütötte az orrát a fa törzsébe.- Aú-aú-aú! – jajgatott. – Bocsánatot kérek!  – mondta az óriási tölgy. – Semmi baj! Nem te voltál a hibás, hanem én! – Te nem ütötted meg magad? – Nem. Nincs semmi bajom. Látod milyen vastag a törzsem? Át se lehet ölelni. Amíg megpihent a kis mozdony arra gondolt, hogy már annyi mindent látott, hogy itt az ideje annak, hogy visszaforduljon.  Így is tett.-

Zaka-zaka-zakatolt városokon, falvakon, erdőkön keresztül. Hegyre fel és völgybe le. Folyó fölött hídon kelt át, hegy alatt a sötét alagúton. Bekapcsolta a lámpáját, hogy jól lásson. Ment tovább rendületlenül. Megismert és megtapasztalt sok-sok mindent.  S-sz-s-sz-s-sz, zaka-zaka- zakatolt. Egyszer csak azt vette észre, hogy egyre jobban lassul. Egyszer csak megállt. – Ó, jaj! Elfogyott az üzemanyag. Most mit tegyek? Arra jöttek a szarvasok. Bodonynak támadt egy ötlete. – Kedves szarvasok! Elhúznátok a következő állomásig? Elfogyott az üzemanyagom. – Igen, nagyon szívesen! – A szarvasok odakötötték magukat egy jó vastag kötéllel a kis mozdony elé és húzni kezdték. A hét szarvas gyorsan eljuttatta a pórul járt Bodonyt a legközelebbi állomásig.- S-sz-s-sz-s-sz, zaka-zaka- zakatolt. Megköszönte a segítséget, és elbúcsúztak egymástól. A szarvasok befutottak a sűrűbe. A kis vonat meg várakozott az állomáson.

Egyszer csak megérkezett a kis vonat vezetője. – Hol jártál kis vonat? Már mindent tűvé tettem érted! Nagyon aggódtam! Hisz tudod a barátod vagyok, a többi szerelvény meg a családod. Nekik is nagyon hiányoztál. Ők is azóta kerestek, mitóta nyomod veszett. Szó nélkül mentél el. Máskor ne tégy ilyet! - Rendben! Bocsánatot kérek, amiért galibát okoztam! - Várj, mindjárt adok neked üzemanyagot. Így is történt. Ezután a masiniszta visszavezette a kis mozdonyt a szokásos útvonalára. Bodony megértette, hogy bár az utazása izgalmas és kalandos volt, az otthona, ahol biztonságban érezheti magát, ahol a barátai és a családja várja, az igazi otthona.

Bodony azóta is a szokásos útvonalát járja, de minden nap felfedezi a körülötte lévő dolgokat, csodákat és örömmel gondol vissza azokra az izgalmas kalandokra, amelyeket átélt.