Barion Pixel

Az elveszett kiscica


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Cseppkének volt egy tiri-tarka kiscicája, Cilu. Minden nap tejbe-vajba fürösztötte, a kedvenc párnájával kibélelt kosárkájában altatta, a legfinomabb falatokat adta neki, s a kívánságait leste. Ő meg odadörgölőzött Cseppkéhez és dorombolt neki, persze amikor kedvet érzett hozzá. Szóval nagyon jól ment a sora.

Egyik nap, amikor Cseppke hazaért az óvodából, szokás szerint az első dolga az volt, hogy odamenjen Ciluhoz és elmesélje neki az aznap történteket. De képzeljétek! A cica szőrén-szálán eltűnt. Nézte az ágya alatt, a fölött, a nagy plüss macija előtt, mögött, játékai között, mellett, de Cilu sehol se volt. Még a képeskönyvei mögé is benézett, hogy nem- e ott szundi-bundizik, de nem. Cseppke sóhajtozott, szipogott, sírdogált, majd pityogott, sőt a végén már zokogott is.

  • Hol vagy kiscicám? – szólongatta siránkozva - de nem jött felelet. A kislány egyre elkeseredettebben kereste. Kutatta a konyhában, a kamrában, a fürdőszobában, a nappaliban, a hálószobában, még a mosókonyhában és a dolgozó szobában is. Így tett az anyukája és az apukája is.
  • Hol vagy? Hova bújtál? – kérdezgették. – De nem jött válasz. – Merre vagy kiscicám?- de semmi. A cicának egyszerűen nyoma veszett.
  • Tudjátok, hogy mi történt? Elmondom, hát figyeljetek! Amíg üres volt a ház Cilunak pajkoskodni támadt kedve. Talált is egy pihe-puha labdát.
  • Ez jó lesz! Hm… de puha! – Gurítgatta erre-arra, pofozgatta jobbról-balról, addig-addig, amíg az belepattant Cseppke ládikájába. Cilu utána ugrott, a doboz teteje pedig hirtelen becsukódott. Ám mivel rugós volt, sehogy se tudta kinyitni a fedelét, hiába ficánkolt, mint a halacska. Hasztalan ugrabugrált, csak a kis fejét ütötte be jó erősen, ki tudja hányszor. Aztán egy idő után feladta. A ládika oldalán volt egy aprócska lyuk, az egyik szemével azon pislogott ki ijedten. Rémülten forgatta a szemét erre, arra, meg körbe-körbe, próbált nyávogni is, jelezve, hogy:
  • Gazdi, itt vagyok!- de egy csepp hang sem szűrődött ki a ládikából. – Félt, reszketett, mint a kocsonya. Cseppke meg egyre csak sírt-rítt, itatta az egereket. Már minden zeget-zugot tűvé tettek érte, de a cica nem került elő. Cseppke hirtelen a fejéhez kapott:
  • Hívjuk ide Pajtit!
  • De jó ötlet!- helyeseltek a szülők. – Így is tettek. Behívták a kertből a kutyust.
  • Pajti, segíts nekünk! - A kiskutya megszagolta Cilu fekhelyét, majd szaglászni kezdett Cseppke szobájában. Pillanatok alatt megtalálta a ládikát. Heves farkcsóválásba kezdett előtte: csak úgy lengett a farkincája ide-oda, ide-oda, mint a zászló a szélben és ugatott hozzá: vaú-vaú, vaú-vaú. Cseppke odaszaladt a ládikához és kinyitotta. Ott pityergett összekuporodva Cilu és bánatosan, könnyes szemmel pislogott felfelé. Amikor meglátta Cseppkét, boldogan ugrott fel rá és örömében nyávogni kezdett: miaú-miaú.
  • Hát te, hogy kerültél ide? De jó, Pajti megtalált! – a kutyust nem győzték dicsérni és simogatni, Cilut kényeztetni - Úgy örült mindenki, hogy megkerült a cica. Pajti örömében jól megkergette Cilut, de most ő se bánta!

Így volt, mese volt, mosoly lett az ajkamon. Ha nem hiszed, járj utána!

 

Gani Zsuzsa, hobbi meseíró, történetíró, versíró

PRÉMIUM Gani Zsuzsa Prémium tag

Nyolc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. Meséimen, verseimen, történeteimen keresztül szeretném segíteni a környezettudatos magatartás kialakítását, természet megszerettetését, megóvását, ezenfelül ékes magyar szavain...


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!