Busójáráson voltunk


https://webshop.meskete.hu

Kellemes volt az idő. A gyengén sütő nap leolvasztotta a fákról a zúzmarát, elolvasztotta a havat.

Latyakos, sáros volt a föld. Szerencsére a házunk elé épített járda megakadályozta, hogy piszkos legyen a csizmánk, a ruhánk. Anyával szendvicseket készítettünk, mert nagy kalandra készültünk. Mellé répalét is vittünk. Szerettük, mert finom, édes. Ti már kóstoltátok? Ha nem, próbáljátok ki!  Szóval beültünk a kocsiba és elindultunk Mohácsra. Ahogy mentünk az úton, a földeken még itt-ott volt egy kevéske hó. Az erdő szélén őzek és szarvasok keresgélték az élelmet. Messze voltunk tőlük, így nem féltek, hisz nem zavartuk meg a nyugalmukat. Egy varjúcsapat szállt el fölöttünk hangos károgással: kár-kár-kár. Egyébként csönd és nyugalom volt amerre mentünk.

Ahogy közeledtünk a célunk felé egyre több autó torlódott fel előttünk. Egyszer csak hatalmas fékcsikorgásra, majd egy nagy csattanásra figyeltünk fel. Nagyon megijedtünk és apa rögtön megállt a kocsival, bekapcsolta a vészvillogót, ahogy mögöttünk is mindenki. Apa kiszállt, hogy megnézze mi történt. Mi izgatottan vártunk. Hamarosan visszajött. - Előttünk három kocsival két autó szemből összeütközött, de nagyon csúnyán. – Ekkor szirénázva megérkezett a tűzoltó, a rendőrség és a mentő is szinte egyszerre. -  A mi sávunkban szabályosan haladó autó eleje teljesen összeroncsolódott, úgyhogy egy tréler fogja elszállítani a totálkárosra tört autót – folytatta. A tűzoltók kiszabadították a bent ülőt.

Megígértem neki, hogy hazavisszük, mert itt lakik a közelben és útba esik. – mondta

édesapa. Nagyon jó érzés volt ezt hallani. Túlcsorduló örömöt éreztem zakatoló szívemben. Szerintem mindenki valami hasonlót érzett apa nemes cselekedete láttán. Olyan büszke voltam, hogy ő az apukám! – A másik autóban ülő sofőr nem volt becsatolva, ahogy a felesége sem, ráadásul alkohol volt a férfi szervezetében még akkor is, ha csak egy szem konyakmeggyet evett meg. Az ütközés erejétől nagyon megsérültek. Őket kórházba fogják vinni - folytatta apa. – Szerencsére hátul ült a legidősebb fiú-, aki már tudott vezetni, jogosítványa is volt, - a két kisöccsével. Ő majd hazaviszi a kicsiket, mert a kocsi nem lett totálkáros, csak a lökhárító sérült meg csupán és ők hárman se sérültek meg. Az ijedtségen kívül semmi bajuk sincs - mondta az orvos. Viszont a szülőkért mentőhelikopter van úton. A két kicsi nagyon sírt. A legidősebb fiú nyugtatgatta. Aztán elmentek. A tréler elszállította az összetört autót. A rendőrök miután helyszíneltek, fotókat készítettek és felvették a jegyzőkönyvet, elmentek a helyszínről, ahogy a mentő és a tűzoltó is. Lassan helyreállt a forgalom és mi a bácsival folytattuk utunkat. Pár perc múlva megérkeztünk. A bácsi megköszönte a segítséget és kiszállt a kocsiból. Miután elköszöntünk egymástól, mentünk tovább.

Egyszer csak az út szélén egy elpusztult – talán vaddisznó tetemet - láttunk. De apa máris tudta, hogy mit kell tenni. Tárcsázta a mobiltelefonon a rendőrséget. Őket értesítette, akik aztán az illetékes vadásztársaságnak fognak majd szólni. Apa fülén hallgató volt, így menet közben is tudott telefonálni. Viszont csak olyankor használta, amikor nagyon fontos volt. Mindig nagyon vigyázott ránk és sose hágta át a szabályokat. Még mentünk egy keveset, talán pár száz métert, aztán megérkeztünk. Nem volt egyszerű a parkolás, mert sokan voltak. De azért sikerült.

Kiszálltunk a kocsiból. Apa fogta Pimpi, anya pedig Pampi és az én kezem. Hű, aztán tudjátok kiket láttunk? Busókat. Úgy megijedtem tőlük! Rémisztő álarcban, vastag báránybőr bundában jöttek velünk szemben. Az egyik a kereplővel zajongott. Hű de hangos volt! Oda is kaptam a fülemhez, hogy befogjam. A másik kezében lisztes zsák volt, azzal csapkodta a lányokat. Két sokác, aki jobb oldalt kerepelt, birkabőrcsuklyás maszkot viselt. A tőlünk balra levők kezében buzogány és hosszú fakürt volt. Ahogy haladtunk tovább mindkét oldalon kézművesek árulták a portékáikat. Nekem körtemuzsikát vett apa. Mi a télűző fesztivál utolsó, harmadik napjára jöttünk. A farsang három napig tart, amelynek csúcspontja a karnevál. Voltak bábosok, ahol mi is megálltunk és végig néztük az előadást. Nagyon szórakoztató volt, sokat kacagtunk közben. Aztán tovább mentünk, hisz sok újdonságot kellett felfedezni, megismerni. Árusok mellett haladtunk el, akik meleg sülteket és italokat, illetve édességeket kínáltak. Szeretem az édességet, de én körtemuzsikát szerettem volna jobban. Nálunk az a szokás, hogy ha elmegyünk valahova, csak egy valamit kérhetünk. Nagyon jó volt a hangulat. Mindenki, akit csak láttam, derűs volt. Néha láttam hisztiző gyerekeket, akik nyafogtak, ha nem kaphattak meg mindent. Nem volt kellemes látvány. Este, amikor sötétedett, a koporsó vízre bocsátása következett. Aztán az egybegyűlt emberek máglyagyújtással égették el a telet jelképező koporsót. Ámulva, csodálkozó tekintettel, tátott szájjal néztük mindannyian. Majd visszamentünk a főtérre, ahol már javában tartott a körtánc. Fantasztikus volt ez a nap! Ha tehetitek, ti is látogassatok el egyszer ide. Megéri! Hazafelé a kocsiban megettük az utolsó szendvicset. Az út első felében kitörő lelkesedéssel csacsogtunk és csacsogtunk a látottakról. Annyi élmény jutott erre a napra! Hálásak voltunk, hogy a szüleink elhoztak minket.

Aztán egyre jobban elcsendesedtünk. A végén már mindegyikünk aludt, csak anya és természetesen apa nem. Aztán álomországba érkeztünk.

Épp holdtölte volt. Az utakon törökök nyargaltak paripáikon. Nyomultak és egyre csak támadtak a nagyvezér vezetésével. Tüzérek, janicsárok sorra foglalták el a városokat, a falvakat, várakat. Épp Mohácson portyáztak a törökök. A győztes seregek bekuckóztak a várfalak mögé. Ekkor egy tervet eszeltek ki az otthon maradt sokác és busó férfiak. Tudjátok, hogy mi volt az? Maguk készítette ijesztő álarcokat öltöttek az arcukra a sokácok, és hozzá vastag báránybőr bundát vettek magukra. Zajkeltő eszközöket barkácsoltak és az éj leple alatt csónakokba ültek. Azokkal átkeltek a Dunán. Lassan, óvatosan, lábujjhegyen közelítették meg az ellenséget. Hirtelen fülsiketítő kerepeléssel, rémisztő kinézetükkel ijesztettek rá a törökökre. Akik már aludtak, azok ijedtükben kiugrottak az ágyukból. De olyan erővel, hogy az leszakadt alattuk. A fülsiketítő hangoktól még a szőr is felállt a hátukon. Hajukat tépkedve, fejüket csapkodva szaladtak szerteszét, erre és arra. Azt se tudták, hogy hol vannak hirtelen. A busók képzelhetitek, hogy milyen rémisztőek voltak az álarcban! Nem csoda, hogy szörnyen megijedtek a törökök. A lánccal összekötött bundájuk rettentő látványt nyújtott. A törökök rémülten forgatták kigúvadt szemeiket félelmükben jobbra és balra, aztán körbe és körbe, egyik, majd másik irányba. Hát még, amikor megszólalt egyszerre a sok kolomp, ami az övükre volt felaggatva, fülsiketítő kereplő a kezükben, a törökök azt se tudták jobbra, vagy balra fussanak! Még a telihold is elbújt ijedtében a felhők mögé! Volt, aki az ágy alá bújt. Volt, aki a szekrényben rejtőzött el, volt, aki a boroshordóban. De a busók, a sokácok mindet megtalálták és elkergették őket Mohácsról. Buzogányukkal csapkodták őket ahol érték: csihi- puhi. Nesze, neked egy a fejedre! Nesze, neked egy a hátadra! Nesze, neked egy a fenekedre!  Jajveszékeltek a törökök: jaj-jaj-jaj, ne bántsatok! - kiáltozták. De ők tovább csapkodták őket ahol érték: csihi-puhi. Nesze, neked egy a fejedre! Nesze, neked egy a hátadra! Nesze, neked egy a fenekedre! - Jajveszékeltek a törökök. Aztán megfordultak és illa berek, nádak erek, futásnak eredtek. Futottak amerre az orruk vezette. A sokácok, busók, és a bátor harcosaink az egész országból kizavarták őket. Béke költözött az emberek szívébe. Nagy volt az öröm, a boldogság. A telihold is mosolyogva jött elő. Ébredt a nap, a hold búcsúzott, közben elmesélte, hogy mi történt az éjszaka. Ezt hallva a nap gyengéd sugaraival megsimogatta a busókat, a sokácokat és minden családot szép hazánkban egytől egyig. A busók jókedvükben házról-házra jártak. Jókívánságokat mondtak ahova csak betértek. A háziak finom étellel-itallal kínálták meg őket. Így teltek napjaik, hisz minden visszatért a régi kerékvágásba.

Ekkor apa beparkolt, lefékezett, megállt és mi felébredtünk. Oh, csak álmodtam! - nyugtáztam magamban. Kiszálltunk az autóból minden élményünkkel együtt és mivel már öreg este volt, alváshoz készülődtük.

Közben testvéreimnek még elmeséltem az álmomat.

Gani Zsuzsa, hobbi meseíró, történetíró, versíró

Hét éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. Meséimen, verseimen, történeteimen keresztül szeretném segíteni a környezettudatos magatartás kialakítását, természet megszerettetését, megóvását, ezenfelül ékes magyar szavaink...


https://webshop.meskete.hu

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!