Ha az állatok beszélni tudnának!

Ha az állatok beszélni tudnának!.

Hangosmesélő: Gani Zsuzsa

Levi és Mucus sétára indult Bogyóval, aki farkcsóválással jelezte, hogy mennyire, de mennyire boldog.

Minden reggel így történt ez, nekik volt a feladatuk. Bogyó örömmel szimatolt meg minden bokrot, fát, és ami az útjába került, mindent jó alaposan megnézett. Miután tettek egy jókora kört, hazamentek. Ártatlan szemekkel nézett rájuk még egy utolsó reggeli hátvakarásért, majd máris szaladt a helyére. Ezután mindenki ment a dolgára. Óvodából, iskolából hazajövet lelkesen mesélték egymásnak mind az öten, mi történt aznap. Minden apró-cseprő dologról beszámoltak egymásnak, még a gondolataikról, érzéseikről is.

Egyszer csak nyüszítésre, fájdalomteli vonyításra lettek figyelmesek. Az egyik kertben egy házőrző kutya volt láncra kötve. Régóta lehetett ott, mert nagyon rá volt tekeredve a kötél, és ennivalója, innivalója se volt. - Szegény kutyus! Ki tudja, mióta van így! Segíteni kell rajta- mondták egyhangúan. Levi volt a legidősebb, így máris felhívta apukáját telefonon, hogy beszámoljon arról, amit láttak. Édesapja nagyon megdicsérte őket, majd hívta a hatósági állategészségügyi szolgálatot, akik tették a dolgukat.

Másnap óvodából, iskolából hazajövet megint ott mentek el, de nem volt ott a kutyus. - Vajon mi történhetett vele? – tűnődtek, de nem sokáig, mert egy csapzott kutyus szaladt feléjük, nyakában nyakörvvel, bilétával. Nem volt lesoványodva, valószínűleg nem régóta lehetett az utcán. – Szegénykém! Elkószáltál otthonról? Segítünk rajtad! A kutyus mintha értené, farkát kezdte csóválni sebesen jobbra-, balra. Mivel Levi volt a legidősebb felhívta apukáját telefonon, hogy beszámoljon arról, amit láttak, mert megtanulták, hogy minden esetben szólni kell a szülőknek.

Édesapja nagyon megdicsérte, majd máris hívta a gyepmesteri telepet, akik azonnal ki is mentek. Mivel a kutyus nyakában levő biléta megmutatta, hogy ki a gazdája és hol lakik, így a kutyus szerencsésen megúszta a kalandot, mert hazavitték. Kiderült, hogy egy durranástól ijedt meg és szökött ki valahogy az egyébként biztonságos kerítésen. - Eddig még sose csinált ilyet!- mondta a gazdája pironkodva. - Azóta égen-földön kerestük. De jó, hogy megtalálták nekünk! Köszönjük! - hálálkodott a gazdi. - A kutyus meg boldogan csaholva: vaú- vaú- vaú, a gazdit körül ugrálva, farkcsóválva jelezte, hogy milyen boldog, hogy újra együtt vannak.

Csak úgy járt a farka, mint az inga: erre-, arra, erre-, arra.