Mindenki a maga bőrét viszi a vásárra

Mindenki a maga bőrét viszi a vásárra.

Hangosmesélő: Gani Zsuzsa

Volt egyszer egy nagy- nagy vásár, amelyen sok- sok ember nyüzsgött. Nagyon jó volt a hangulat.

Kufárkodtak, vásároltak és jókat csevegtek. Mindenki, aki tehette eljött, hogy eladjon vagy vásároljon, és találkozzon a barátaival, ismerőseivel. Voltak kereskedők, akik drága árukat kínáltak, és voltak szegény emberek, akik csak apróbb dolgokat, saját maguk termesztette néhány szem gyümölcsöt, vagy zöldséget, illetve saját maguk készítette befőttet, vagy lekvárt árultak.

Egy fiatal lány, Eszter is elment a vásárra, hogy eladja az egyik kecskéjüket. Édesanyja azt tanácsolta neki, hogy kérjen jó árat a kecskéért, hisz egészséges, jól tartott, és éppen ezért ne árazza alá. Így is tett. Azonban nagyon elkeseredett, mert senki sem akarta megvenni a kecskéjét, hiába kínálta:

Jól tartott kecskét vegyenek!

Igénytelen, nem válogat,

rügyet kóstol, hajtásokat,

teje s a húsa oly becses!  -

Mek- mek- mek.-

Észrevette azonban, hogy a szomszéd Anna nagyon olcsón kínálta a kecskéjét, és szinte azonnal el is adta. Elkeseredett, sőt bosszankodott is, mert úgy érezte, hogy az édesanyja tanácsát nem tudja követni, mert nem tud megfelelő vevőt találni.

Egyszer csak odament hozzá egy öregember, aki azt mondta neki: - Ne aggódj, kislány, mindenki a maga bőrét viszi a vásárra! – aztán se szó, se beszéd eltűnt. Eszter nézett erre, nézett arra, de sehol se látta. Ekkor eszébe jutottak az öregember szavai. - Vajon mit jelenthet, amit mondott? - A leány törte a fejét, erősen törte, amikor gondolt egyet. - Az árak változnak. Az emberek eltérő árakat kérnek a dolgaikért. Az is lehet, hogy Anna portékája gyengébb minőségű volt. Az, hogy a kecskéjét olcsón adta el, magáért felelt, a saját kockázatára cselekedett. Rájöttem a megoldásra! -  Az, hogy Anna olcsón adta el a kecskéjét, nem jelentette azt, hogy az enyémet is olcsóbban kellene eladni. Vállaltam a kockázatot, kivárok, nem türelmetlenkedek és megvárom a megfelelő vevőt, aki nagyra értékeli a kecskémet, és igazságos, korrekt árat fizet érte. – Így is tett. Hamarosan jött is a kuncsaft. Mivel kedves volt a vásárlóhoz, és kiváló volt az áru is, az megígérte, hogy gyakran fog a lánytól vásárolni. Eszterrel madarat lehetett volna fogatni, olyan jó kedve kerekedett. Dudorászva ment haza.

Így volt, mese volt. Ha nem hiszed, járj utána!