Húsvéti bárány

Húsvéti bárány.

Volt, hol nem volt, de valahol mégis volt egy rengeteg nagy erdő, annak a kellős közepén egy takaros kis házikó, abban lakott egy apó, egy anyó és egy gyermek. Mellette volt egy szép kert veteményessel, és jószágokkal.

-          Gyere, fiam készüljünk elő a birkavágásra, közel az ünnep, kell az asztalra a finomság. Meghallotta ezt a bárány.

-          Mit tegyek? Mit tegyek?- beee- beee, bee-beee.

A gyermek sokszor kérte az apját: engedje meg, hadd vigyázzon a jószágokra. Édesapja meg is engedte.

Elviszi hát a húsvéti bárányt a rétre legeltetni, s amikor estefelé elővette a tarisznyáját, hogy egyék belőle, hát kalács és tojás helyett egy furulya volt benne! Hát ez meg hogy történhetet? Saját szememmel láttam, amikor anyó ennivalót csomagolt bele. Na, mindegy.

Megszólaltatja a gyermek, és azon nyomban elaludt.  A húsvéti bárány meg csak ezt várta!  Fogta magát és elszaladt. Mikor a gyermek reggel felébredt, a bárányt sehol se találta, pedig egy jó darabig kereste. Hazament, és nagy sírva, de őszintén elmesélte, hogy mi történt. Édesapja azt mondta:

-          Jó, hogy azonnal szóltál, együtt elmegyünk és megkeressük. Mentek, mendegéltek, egyszer csak hallják: - beee- beee, bee-beee. – Elindultak a hang irányába. Hát egy gödörbe volt beleesve, onnan bégetett kifelé:- beee- beee, bee-beee. –kerítettek egy jó erős kötelet, gyapja köré tekerték és – hó-rukk, hó-rukk, hó-rukk-, együtt kihúzták.

-          Ejnye-bejnye, szedte-vette teremtette, húsvéti báránya, miért szöktél el? Látod, most jól megjártad! Na, gyere, hazamegyünk. Otthon bekötötték az akolba.

Másnap a gyermek elviszi a húsvéti bárányt a rétre legeltetni, s mikor estefelé elővette a tarisznyáját, hogy egyék belőle, hát most ennivaló volt benne! Ugyanis egyik szemével egész idő alatt a tarisznyát nézte. Megvacsorázott, és úgy jól lakott, mint a duda!- aztán tovább legeltette a jószágot.

Másnap reggel a báránnyal együtt hazament és bekötötték az akolba.

-          Még utoljára elviszem a húsvéti bárányt a rétre legeltetni.

-          Tedd azt gyermekem! - Estefelé elővette a tarisznyáját, hogy egyék belőle, hát most is ennivaló volt benne! Ugyanis egyik szemével egész idő alatt a tarisznyát nézte. Megvacsorázott, és úgy jól lakott, mint a duda!- aztán tovább legeltette a jószágot. Valahonnan, valahogyan, de mégiscsak felé szállt a furulyaszó és azon nyomban elaludt.  A húsvéti bárány meg csak ezt várta!  Fogta magát és elszaladt. Mikor a gyermek reggel felébredt, a bárányt sehol se találta, pedig egy jó darabig kereste. Hazament, és nagy sírva, de őszintén elmesélte, hogy mi történt. Édesapja azt mondta:

-          Jó, hogy azonnal szóltál, együtt elmegyünk és megkeressük- De kereshették itt is, ott is, amott is, mert a bárányt sehol se találták. Viszont farkasnyomokat annál inkább, mert képzeljétek el, hogy amikor megszökött, összetalálkozott egy aprócska farkaskölyökkel. Töviről-hegyire elmondta neki bánatát. Az aprócska farkaskölyök, meg elhatározta, hogy segít neki. Beszélt a falkavezérrel, aki mély lábnyomokat hagyott maga után azon a környéken. 

-          Jaj, elvihette a farkas! Ott vannak a nyomai. Ne is keressük tovább, menjünk haza! – A bárányka meg elszegődött egy másik házhoz és ott élte tovább boldogan az életét. Sose felejtette el, hogy mit tett érte, az aprócska farkaskölyök.

-          Nézzétek ott a bárány, az égen! Mind az égre tekintettek és valóban onnan nézett le a húsvéti bárány.

-          Ti is látjátok?