Lassú Lajhár Lajcsi


http://mocorgohaz.hu/

Lajcsi egy lajhár volt. Állandóan a fán töltötte napjait.

Fejjel lefele lógott az ágakon, hol aludt, hol meg leveleket rágcsált. Egyik hétvégén rokonlátogatásra érkezett a Hangyász család. Mivel egész eddigi életében nagyon lassan mozgott, még a csigánál is lassabban, ezért zöldmoszat növekedett a bundáján. Amikor odaért a Hangyászcsalád, még akkor is olyan mélyen aludt, hogy észre se vette a vendéget. Hangyászcsalád meg őt nem vette észre, mert a bundáján nőtt zöldmoszat miatt szinte egybeolvadt a levelek színével és alig volt észrevehető. Egy ideig ott álltak a fa alatt a vendégek. Aztán már- már elindultak, mikor megmozdult Lajhár Lajcsi.

 - Jó napot rokon! -  köszöntötte a Hangyász család. Lajcsi álmosan, ásítozva nézett körül a lombok közt, de senkit se látott. – Biztosan csak képzelődtem! - gondolta és már kezdett volna bele újra a szundikálásba, amikor:

- Jó napot rokon! - köszöntötte a Hangyász család. Lajcsi ismét álmosan, ásítozva nézett körül a lombok közt, de most se látott senkit. Körülnézett a lombok fölött, de még ekkor se látott senkit. Körülnézett a lombok alatt és végre meglátta a rokonait. Lassan nekikészült lekecmeregni a fáról. Mire leért már ébredezett a hold, öreg este lett. Így hát a Hangyász család elköszönt tőle:

 - Viszontlátásra rokon! Jó volt újra látni! - és elindultak hazafelé. Lajcsi viszonozta a köszönést, egy darabig még tétován bámult a hangyász családra, majd lassan visszamászott a fára. Közben magában dünnyögött: lassú vagyok, tudom nagyon lassú. De miért baj ez? Így legalább nem lát meg a jaguár, az ocelot és a hárpia sem. Pedig milyen jó lett volna egy kicsit beszélgetni. Reggel lett mire felért.

Ha Lajcsi nem lett volna olyan lassú, az én mesém is tovább tartott volna.

Gani Zsuzsa, hobbi meseíró, történetíró, versíró

Hét éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. Meséimen, verseimen, történeteimen keresztül szeretném segíteni a környezettudatos magatartás kialakítását, természet megszerettetését, megóvását, ezenfelül ékes magyar szavaink...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!