Egér és a patkány

Egér és a patkány.

Vendégségbe érkezett egérkéhez unokatestvére a patkány.

Már korán reggel sürgött- forgott az egérke,   hogy mire megérkezik kedves vendége,   - aki még eddig sose járt nála, -   a friss gabonaszemek tálalva legyenek.   Jó sokat terített, hisz kedves volt, és jószívű.   Még szedett egy csokor mezei virágot is a rétről, amit vázában a terített asztalra tett.   Hamarosan elérkezett az ebédidő, megérkezett a várva várt vendég.

A csengetésre már sietett is mosolyogva az ajtót nyitni,  ám addigra a patkány átrágta magát az ajtó alatt,   ahol ettől egy csúnya lyuk keletkezett.   - Hát így várod a vendéget, váratod? – mordult rá az egérkére, aki szóhoz se jutott a döbbenettől.   Aztán meglátta a terített asztalt és se szó, se beszéd leült a székre és mindent megrágcsált,   behabzsolt az utolsó falatig.    –   Nincs több?   –   vetette oda foghegyről.   Hozz még nekem tüstént, vagy beléd harapok!   -   folytatta.  Nagyon szomorú lett incifinci. Törte a fejét, hogy most mit tegyen.  Közben  besietett a kamrába és kihozott még egy adagot, majd egy adagot pedig szépen becsomagolt.     A patkány azt is befalta.   Mielőtt még szóra nyitotta volna száját, az egérke megszólalt:    Kedves rokon! Csomagoltam neked még a hosszú útra is egy kis elemózsiát.

Köszönöm, hogy meglátogattál és már nyitotta is az ajtót: a patkány pedig se szó se beszéd kikapta a kezéből a csomagot és elsietett.   Egérke még sokáig eltűnődve nézett utána.

Forrás: https://elizabethsuzanne.5mp.eu/