Barion Pixel

A tojás


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

                                                         Gani Zsuzsanna: A tojás
    Nekeresden, a parasztudvarban élt tyúkanyó. Aranyvessző nyitogatta szirmait, tulipánok ébredeztek. Ásítottak egy nagyot a tulipánok, majd tágra nyílt a szemük a csodálkozá...

Kép forrása: Bodroghalmi Emese

                                                         Gani Zsuzsanna: A tojás

    Nekeresden, a parasztudvarban élt tyúkanyó. Aranyvessző nyitogatta szirmait, tulipánok ébredeztek. Ásítottak egy nagyot a tulipánok, majd tágra nyílt a szemük a csodálkozástól:

- De szép fényes, az a valami az égen, és ó, de finom, meleg, úgy cirógatja a szirmocskám!- mondta mosolyogva a vörös.

-Az a Nap!- csacsogta a narancsszínű.

- Milyen kellemes az idő! Még a szél se fúj!- mondta a citromsárga színű.

- De édesen csiripelnek a kismadarak az ágakon, milyen jó érzés hallgatni őket! Úgy örülök!- tereferélte a zöld színű és közben olyan megmagyarázhatatlan érzése támadt. A szíve csordultig telt békességgel. -

-Nézzétek, ott keringőznek a lepkék! Mily könnyeden lebbennek, mint a szellő, mint a friss fuvallat!- letyepetyélte a kék.

- Igen! Milyen szépek!- kiáltották, szinte egyszerre a szép, takaros virágok.

- De gyönyörű a világ! A fák is virágkoronát tettek a fejükre, vannak, akik aranysárgát, vannak, akik rózsaszínt, vagy fehéret. Ó, de gyönyörűek!- csacsorászta az indigó színű.

- Ó, ott pedig a kotlós ül a tojásain! Hamarosan megszületnek a kiscsibék- közölte az ibolyaszínű tulipán és valóban, tyúkanyó kotlani kezdett. Nem telt bele sok idő, megrepedtek a tojáshéjak és egymásután bújtak elő a kiscsibék, volt köztük sárga és fekete is.

- Ó, de aranyosak voltak pihe- puha szárnyacskájukkal, icipici csőrükkel, aprócska piros lábacskáikkal, ahogy botladozva megtették az első lépéseiket.- Csip- csip- csip!- próbálgatták az első hangokat kiejteni. De még olyan gyengén, mint a friss harmat. Tyúkanyó felállt a fészkéről és elindult megmutatni a baromfiudvart a kicsiknek, akik kissé ügyetlenül totyogtak utána. Elöl ment tyúkanyó, utána a sárga, pelyhes apróságok megismerkedni a lakókkal. Tyúkanyó pedig igyekezett megtanítani őket mindenre, amit tudniuk kellett. Ám, de egy tojás ott maradt. Telt- múlt az idő, a tojáshéj nem repedezett, nem történt semmi. Tyúkanyó és a csibék már el is feledkeztek róla. Egyik nap nagy szél támadt. Beborult az ég, villámlott, dörgött, majd esni kezdett. Az aranyos napocska ijedten bújt el a felhők mögé, onnan kukucskált, hogy vajon mi fog történni. Tyúkanyó és a csibék sietve bújtak be a tyúkólba és a baromfiudvar összes lakója menedéket keresett. Először csak csepegett, aztán szitált, majd zuhogott, végül szakadt az eső. Aztán elállt. De a dühös szél továbbra is haragosan fújt. Fújta, egyre csak fújta a szép tavaszi virágokat, a virágba borult fákat, és mindent- mindent, ami az útjába került. Addig fújta, fújta, amíg a fészekben hagyott tojást ki nem fújta. Az árva tojás meg elkezdett gurulni. Gurult és egyre csak gurult, hisz fújta a szél. Átfújta egy kupac fahamun. Gondolhatjátok, hogy hogyan nézett ki utána. Szürke lett tőle. Aztán átfújta egy pocsolyán. Szerintetek milyen lett utána? Igen, valóban: vizes. Aztán befújta egy üregbe. Vajon ki lakott abban az üregben? Hát nem más, mint a húsvéti nyúl, aki épp sebesen hímezte a tojásokat népes családjával. Már ott roskadoztak a tetszetős, mutatós hímes tojások a fűzfa kosarakban. Nagyon megörült a tojásnak, mert még maradt egy pár csepp festék, ami pont ahhoz az egy tojáshoz volt elegendő. Azt is gyönyörűen kifestette. De úgy, hogy a többi nem győzte csodálni. Ráadásul így egy csepp festék se ment kárba.

– De szép! Ez a legszebb!- mondták egyszerre a pamacs farkú tapsifüles nyuszik. Közben elült a szél, az eső is végképp abbahagyta a szemerkélést. Az éltető napocska óvatosan előbújt rejtekhelyéről, ahogy a kisnyuszik is a hímes tojásokkal megrakott kosaraikkal. Ahogy az égre néztek, csodálkozva tátották el a szájukat:

- Káprázatos az a szivárvány!- kiáltották egyszerre.- Álomszép!- felelte az anyukájuk. Ekkor elkezdődött a munka. Sebesen dugdosták a varázslatos húsvéti tojásokat bokor elé, mögé, alá, fölé. Aranyvessző bokortól jobbra és balra, a barka ágaira és még ki tudja, hogy hová. Aztán mikor a kosárkák kiürültek, már szaladtak is tovább.

Vajon mi történhetett ez után? Kitaláljátok?

Gani Zsuzsa, hobbi meseíró, történetíró, versíró

PRÉMIUM Gani Zsuzsa Prémium tag

Nyolc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. Meséimen, verseimen, történeteimen keresztül szeretném segíteni a környezettudatos magatartás kialakítását, természet megszerettetését, megóvását, ezenfelül ékes magyar szavain...


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!