Hónapok egy csokorban

Hónapok egy csokorban.

Hó hull, fákon csipkés a zúzmara,

egy jégvirág nyílik az ablakban.

Földön dér ül, oly zord a január,

jégcsap lecsüng, hol jársz már napsugár?

-

Sötét az éj, sőt sötét a nappal,

felhőből hó hull le tejszínhabbal.

Konok és fagyos ez a február,

hát mikor lesz a télnek vége már?

-

Tél akarnok, de a tavasz nyargal,

a nap hosszabb lesz egy pillanattal.

Még csend van, ám már itt a március,

hóvirágot kelt a nap, a mágus.

-

A napsugár madarakat ébreszt,

szirmot bont, rétet és erdőt éleszt.

Hol fenn hordja az orrát, hol szerény,

és az április bíz nagyon serény.

-

Május van, döng a méh, száll a lepke

és már mindenkinek jó a kedve.

Aranyeső hull, friss minden növény,

ambrózia illatot fon köré.

-

A nyári éj csillagoktól fényes,

a nappal forró, cseresznye édes.

Június boldog madárcsacsogás,

van árnyék és van fény, víg ragyogás.

-

Júliusban a levegő izzik,

jő egy zápor, felleg tovább siklik.

Strand gondtalan kacajoktól telve,

kosarakat gyümölcsök ölelnek.

-

Rövid az éj és hosszú a nappal,

néha jön egy felhő jégdarabbal.

A nyár él, lélegzik, csupa gusztus,

hát ilyen derűs az augusztus.

-

Búcsút int a nyár, itt a szeptember,

érik a szőlő, érett a szeder.

Fűszer illata orrunk facsarja,

az ősz a hűvös szelet csavarja.

-

Beérett a dió, alma, körte,

szél leveleket seper a földre.

Deres a föld, kell vastag pulóver,

ködös, nyirkos, nyálkás az október.

-

Eljött hát a november is gyorsan,

ó, hogy futnak a hónapok sorban!

Kandalló izzik, jól felöltözünk,

sok jót, ételt- italt megköszönünk.

Tél csikorog, dermesztő a hideg,

a föld zord fagyos, sáros vagy rideg.

December van, vágyjuk a hótengert,

hogy építhessünk duci hóembert.