Foghíjas Ferkó

Foghíjas Ferkó.

Mesélő: Gani Zsuzsa

Volt egyszer egy kisfiú, úgy hívták, hogy Ferkó. Nagycsoportos óvodás volt, amikor mozogni kezdett a foga.

 Nagyon megijedt és sírva fakadt.  Kíváncsian állta körbe a többi gyerek.

 – Mi történt? -  kérdezték a többiek.

– Mozog a fogam! - mondta. Ekkor Sára megszólalt:

- Nekem már kettő ki is pottyant.  Nézd! – mutatta. Zita is megmutatta: -  Nekem is kipottyant egy, de már itt van a tövében a maradandó. Új fog nőni - folytatta. Ekkor megszólalt Zoé:

- Minden tejfog kihullik, aztán nő helyette új, a végleges. A tejfog kiesése nem jár fájdalommal, hisz nincs gyökere és ezért könnyen kifordul az ínyből - folytatta bölcsen, határozattan, éreztetve a többiekkel, hogy ő már mennyi mindent tud.

 - Az anyukám azt mondta, hogy sokkal több fogam lesz, mint amennyi most van - folytatta Zsuzska. Ferkó lassacskán megnyugodott. Bár továbbra is picit kellemetlen volt és attól félt, hogy talán lenyeli.

– Mi lesz, ha lenyelem? – kérdezte Ferkó. Ekkor a kis tudálékos Zoé megszólalt:

 - Semmi!  Én is lenyeltem már az egyik fogamat, evés meg alvás közben is. Semmi bajom nem lett!  Na, gyertek, menjünk játszani! Hívta játszani a társait Sára.  Ferkó is követte.  Egyszer csak, amikor javában játszott, észrevette, hogy kipottyant a foga. Belegöngyölte egy papírzsebkendőbe és beletette egy kis zsebbe a zsákján.

– Hazaviszem! - jelentette ki mosolyogva.