Cinegék karácsonya

Cinegék karácsonya.

Láttatok-e valaha cinegéket? Igen, egészen biztosan, hisz a széncinege és a kék cinege a kertek, parkok egyik leggyakoribb vendégei, legfőképpen télen.

Ebben az időszakban magvakkal, bogyókkal egészítik ki étrendjüket és ilyenkor sűrűn felkeresik a madáretetőket, olykor más madárfajok kíséretében is.

Nos, vastag hófehér bunda terült el amerre csak a szem ellátott, melyek a napsütésben szinte vakítottak, hogy ne is beszéljünk, a friss hó illatáról. A dici-duci hótakaró beborította a sok-sok ház tetejét. Csodás volt a mesevilág. A táj szépsége és a friss levegő a szabadba csábította a cinegéket. Sétáltak egyet a tükörré fagyott tónál, az erdőben, a tisztáson, a mezőn, a réten, és gyönyörködtek a csodás téli tájban.

Egy kert fölött szálltak épp, amikor lenéztek és megpillantottak egy csodaszép fenyőt. Tetőtől-talpig betakarta a hó. – De szép! – állapították meg magukban. Leszálltak mellé és csodálták egy jó darabig.  Egyszer csak megéheztek.

-          Csip-csip, csipcsirip!   Csip-csip, csipcsirip! Csip-csip, csipcsirip!- megkordult a begyem- panaszkodott a fekete sapkás széncineke.

-          Csip-csip, csipcsirip!   Csip-csip, csipcsirip! Csip-csip, csipcsirip!- sehol se találok ennivalót, még egy icipicit se.- búsult a kéksapkás kék cinege.

-          Ma este jön el a Karácsony, és mi éhen halunk.- panaszkodott a fekete sapkás.

-          Igen.- búsult el a kék sapkás. – Hahó! Hahó! Nem segít rajtunk valaki? Akárki…- csendesedtek el a kismadarak. Ekkor egy erdész jött a kutyájával, valamit hozott magával, kiszórta, majd kiöntötte valamibe.

-          Látod? Talán ránk nézett? Mintha mondott volna valamit- csicseregte a széncinke.

-          Igen, láttam, de nem értettem.-felelte a kék cinege. – Nézd, elment!

-          Menjünk, nézzük meg!

-          Rendben, menjünk, azaz repüljünk oda!

-          Ó, ez egy madáretető, és tele van friss magokkal, van benne lisztkukac is, mennyi, de mennyi!

-          Köszönjük szépen, csip-csip, csipcsirip! Csip-csip, csipcsirip! Csip-csip, csipcsirip!- ekkor visszafordult az erdész és rájuk nézett:

-          Jó étvágyat kismadarak! Boldog karácsonyt!- azzal elmentek.