Barion Pixel

Egy igazán különleges nap! / A víz napja/

Tihamér épp a reggelihez készülődött. Tetszett neki, hogy amikor szappannal mosakszik, szivárványszínű habok duzzadnak a mosdóban.

Egyre több és több szappant kent a kezére, a hab pedig egyre nőtt és nőtt. Közben pedig folyt a csapból a víz. Ekkor megjelent Töhötöm. - Néct, milyen icgalmac! - lelkendezte. – Tihamér, ne pazarold a vizet! Mosd le a kezed és zárd el a csapot! - szólt rá kedvesen a testvére. Takarékoskodni kell a vízzel, óvnunk kell, ugyanis lassan nem lesz. – Jól van, jól van! - felelte Tihamér lekókadt szájjal. De azért reggeli után újra bepróbálkozott. Tetszett neki, hogy szivárványszínű habok dagadnak a mosdóban. Egyre több és több szappant kent a kezére, a hab pedig nőttön-nőtt. Néha belefújt egyet. Ekkor még nagyobbra nőtt, aztán szétpukkadt. Jókat kacagott közben, s fülig ért a szája.  A csapból közben folyamatosan folyt a víz. Közben megjelent Töhötöm. - Néct, milyen icgalmac! - lelkendezte. – Igen, izgalmas, de mégis - Tihamér már mondtam, hogy ne pazarold a vizet! Légy szíves mosd le a kezed és zárd el a csapot! - szólt rá kedvesen a testvére. Takarékoskodni kell a vízzel, óvnunk kell, ugyanis lassan már nem lesz édes, iható víz. – Jól van! - felelte Tihamér lekókadt szájjal.

Édesanyjuk egy nagy műanyag kádba kézmeleg vizet öntött. - Gyere Töhötöm és Alícia, mossátok meg a játékaitokat! – Komolyan? – Csillant fel a szemük. – Igen! - mondta mosolyogva édesanyjuk.  Örömmel láttak hozzá. – Mi nem segíthetünk? – kérdezte csalódottan Tihamér és Alina. – Ti gyertek ehhez a kádhoz. Ebbe a nagy műanyag kádba is öntöttem vizet. Emlékeztek, hogy tegnap papír hajót hajtogattunk? Hozzátok ide és úsztassátok a vízen. Tihamér inkább a műanyag hajóját választotta, míg Alina a papírhajót. A kád két végére guggoltak és fújni kezdték egymásnak, egyik oldalról a másikra. Egyszer csak, hú, tudjátok mi történt a papírhajóval? Kitaláltátok? Igen? Valóban. A papírhajó elázott a vízen és elmerült. Tihamér műanyag hajója pedig ott úszott a víz felszínén. Alina gyorsan szaladt egy műanyag hajóért. Közben került a vízbe fakocka, vasszeg, ami szintén elmerült. Aztán egyre több dolgot tettek bele. Kíváncsian nézték, hogy mi lebeg, és mi süllyed el. Ó, de izgalmas volt! Sokkal jobb, mint a babák mosdatása – mondták szinte egyszerre. Aztán elővették a horgászbotot és műanyag halacskákat dobtak bele. De jó volt horgászni! Közben azt számolták, hogy ki hány halat fogott és végül kinek lett a legtöbb, ki lett a győztes. Egyszer csak megunták.

Édesanyjukkal rendet csináltak. A lányok kiteregették a babaruhákat és felöltöztették, megfésülték a babákat. - Gyertek, hozzátok a locsolókannátokat, feltöltöm esővízzel. Locsoljátok meg a babot, amit ültettetek a múlt héten. – mondta édesanyjuk. A gyerekek siettek amennyire csak bírtak. - Jé, az enyém már csírázik!- Kiáltott fel örömmel Töhötöm és Alina.- Tihamér sírni kezdett.- Asz eném miért nem csíjázik? – kérdezte. – Majd fog a tiéd is csírázni, ne legyél türelmetlen!- mondta kedvesen Alíz. – Nézd az enyém se bújt még ki! – Tényleg!- nézett tágra nyílt szemekkel Tihamér. Ekkor anya Alinával kiszedte a ruhákat a mosógépből. Alícia és Alíz kiteregette. Édesanya pedig a mosógép csövéből kifolyt vízzel felmosta a konyha kövét. Ez a víz teljesen jó a felmosásra. – Igen. Takarékoskodnunk kell a vízzel, óvnunk kell, ugyanis lassan nem lesz – mondta kellő komolysággal Tihamér.

Este édesanya félig töltötte a kádat, tett bele pár csepp habfürdőt is. Gyere Tihamér itt a fürdés ideje. Anya megfürdette, aztán hagyta, hogy picit még pacsáljon, majd jól megtörölte. Közben már Alícia és Alíz lubickolt ugyanabban a kellemesen meleg vízben. Mire kipacsálták magukat, addigra pizsamába öltözve feküdt az ágyban Tihamér. Hamarosan csatlakozott hozzájuk Alícia és Alíz is. Közben apa az esővízzel még meglocsolta a kinti növényeket is. Csak annyit öntött rájuk, amennyi szükséges volt. Töhötöm eközben zuhanyozni ment. Ő már nagy, volt tudott egyedül is. Pillanatok alatt elkészült, majd fogat mosott. Gondosan ügyelt arra, hogy ne folyassa a csapot eközben, ezért a poharat félig töltötte vízzel. Utána s már ágyban is volt. Édesanya egy nagyon szép mesét mondott nekik. Ez a mese arról szólt, hogy hogyan védjük meg a vizet és a benne, illetve a közelében élő élővilágot.

Mese után még betakargatta őket, leoltotta a villanyt és kiment a szobából.

 

Gani Zsuzsa, hobbi meseíró, történetíró, versíró

PRÉMIUM Gani Zsuzsa Prémium tag

Nyolc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. Meséimen, verseimen, történeteimen keresztül szeretném segíteni a környezettudatos magatartás kialakítását, természet megszerettetését, megóvását, ezenfelül ékes magyar szavain...

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások