Bicikli és Bibi, a szépséges tó lakói

Bicikli és Bibi, a szépséges tó lakói.

Meséli: Gani Zsuzsa

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy béka, akit Biciklinek hívtak. 

Hogy miért? Mert nagyon szeretett biciklizni a vízben. De mást is imádott ám! Kedvelte a pacsálást, az ugrabugrálást, a fröcskölést, az úszást, még háton is, sőt firegni- forogni is, no, meg hát vartyogni, főként mostanában.

Azt kérdezed, hogy hol élt Bicikli? Egy csillámló, kristálytiszta vízű, szépséges tó közelében élt. A Bükk csodálatos tájain át vezetett hozzá az út. A sötétzöld színű tóban visszatükröződtek a szemközti hegyek, s az erdők fái. Csodálatos látvány volt. Olykor- olykor egy- egy kíváncsi fűzfaág megmártózott benne. Lágyan csiklandozták a smaragdzöld víz gyengéd fodrai.

Tavaszi naplemente volt. Zümmögve-dongva szálltak a szúnyogok, hegedültek a tücskök, és aludni tértek a dalos madarak. Még utoljára fuvoláztak egyet.

Bicikli dalra fakadt. Épp most, áprilisban volt a párzási időszak. A figyelemfelkeltő, csengő- bongó kuruttyolás egy gyönyörű, hosszú szempillájú, hatalmas, fekete szemű békalánynak szólt, aki már messziről figyelte és hallgatta a kuruttyoló szerenádot.

A messzi távolban egy békakórus kezdett rá a hangversenyre. Hangjukat messzire vitte a szél. Ám Bibi, a békalány csak Bicikli hangját hallgatta a partról elandalodva.

-          Kvak, kvak, de szépen énekel! Kvak, vak - tűnődött Bibi. – Kvak, kvak, ráadásul épp nekem! Kvak, kvak- boldog mosoly futott végig az ajkán.

Azt vette észre, hogy egyre közelebb ment hozzá. Egyszer csak: „placcs!” – belepottyant a vízbe. Bicikli nem habozott, azonnal utána ugrott és kisegítette a vízből, s egy tündérrózsa levelére ültette.

-          Brekeke, brekeke, jól vagy? Nem történt semmi bajod? Brekeke, brekeke.

-          Kvak, kvak, köszönöm szépen! Jól vagyok. Minden rendben. Kvak, kvak. - nézett rá révedezve a lány, miközben képzeletben a fellegekben járt. Ott ültek egymás mellett, némán szótlanul, aztán egyszer csak elcsattant az első csók, aztán a második és a harmadik is. Egymásra néztek és elnevették magukat. Bicikli újra rázendített. Aztán hirtelen ugrott egy fejest a kellemes vizű tóba. Boldogan, önfeledten lubickolt benne, aztán süttette a hasát a holdfényben a smaragdzöld víz felszínén. Amikor megunta visszament Bibihez, vitt neki a néhány szúnyogot, amiket menet közben kapott el a levegőben.

-          Kvak, kvak, köszönöm szépen! Milyen figyelmes vagy! Kvak, kvak.

-          Brekeke, brekeke, nagyon szívesen! Brekeke, brekeke.

-          Kvak, kvak, ússzunk ki a partra! Kvak, kvak.

-          Brekeke, brekeke! Nem jó ötlet, épp most zörrent meg a nádas. Lehet, hogy veszély leselkedik ránk. Talán egy róka, bakcsó, bölömbika, kócsag, gém, vagy épp egy daru az. Maradjunk itt ahol biztonságos. Brekeke, brekeke.

-          Kvak, kvak, jó, rendben! Igazad van. Kvak, kvak.

-          Kvak, kvak, gyere, bújj ide hozzám! Kvak, kvak.– Bibi szorosan odabújt Biciklihez, miközben fogták egymás kezét és végül a tündérrózsa levelén töltötték el az egész éjszakát. Másnap reggel a rigó keltette őket. Kiúsztak a partra. Onnan nézték a tavat.

-          Brekeke, brekeke! Nézd, milyen nyugodt a tó! Brekeke, brekeke.

-          Kvak, kvak, igen, még a szellő se mozdul.  Csendes, nyugodt, békés. Kvak, kvak.-

Szelíden mosolygott le reájuk a nap az égről. Aztán egy kis idő múlva egy éppen arra járó szellő apró fodrokat hímzett a vízbe. Egy fickándozó hal pedig nagyot csobbant, s gyűrűt rajzolt bele. Lassacskán újra felébredt a természet.

Esküvőre készült a tópart népe. Mézillatú virágok pompáztak a tó partján, harmat öntözte őket. Méhek zsongtak körötte, lepkék perdültek- fordultak vidáman. Terítették az asztalt, díszítették a partot.

-          Nézd, ott repül a gólya! Húzzuk összébb magunkat, nehogy észrevegyen! Brekeke, brekeke.

-          Juj! Juj! Jujj! Kvak, kvak. – Azonban szerencsére nem látta meg őket, mert tovaszállt. Bicikli és Bibi pedig megtartotta a lakodalmat. Dalosmadarak énekeltek, tücskök hegedültek, kabócák ciripeltek hozzá. Olyan nagy esküvőt tartottak, hogy Hencidától Boncidáig folyt a sárga lé. Miután véget ért a lagzi, asztalt bontott a társaság. Teltek, múltak a másodpercek, percek, órák, napok, hetek, hónapokok.

Nem sokkal később a vízben tengernyi aprócska békaporonty született.

Bicikli és kedvese pedig boldogan élt a szépséges tó közelében, amíg meg nem halt.