Népi mesterségek országában

Népi mesterségek országában.

Néhány fényes pénzérme gurult, gurult, majd megpendült a földön. Egy kopott, szakadt ruhás kislegény megtalálta. Nagyon megörült neki.

-          De jó! Micsoda szerencse! Már futok is a suszterhez egy lábbeliért. – Így is tett.

-          Jó napot, kívánok! Szeretnék egy pár lábbelit. Az enyém már leszakadt a lábamról.

-          Adjon isten, kislegény! Hát pénzed van-e?

-          Mennyibe kerül?

-          Egy fényes pénzérmébe.

-          Igen van!

-          Akkor tessék, itt a lábbeli.

-          Tessék, itt az egy fényes pénzérme.

-          Szeretnék suszterinas lenni!

-          Jó, rendben van. Látom, derék legény vagy. Három napot kell tanulnod, ez alatt kitanulhatod a lábbeli készítés minden csínját-bínját, sőt minden napra kapsz fizetséget is, egy-egy fényes pénzérmét.

-          Kezet csaptak, paroláztak. A gyermek szorgalmasan tanult, eközben dolgozott. Letelt a három nap, a suszter kifizette a bérét. Elköszöntek illendőképpen, majd a gyermek tovább állt.

-          Volt két érmém és még kaptam hármat, lett öt. De jó! Sietek a szabóhoz.

-          Jó napot, kívánok! Szeretnék ruhát magamra. Az enyém már rongyos.

-          Adjon isten, kislegény! Hát pénzed van-e?

-          Mennyibe kerül?

-          Három fényes pénzérmébe.

-          Igen van!

-          Akkor tessék, itt a vászonnadrág, a mellrevaló és az ing.

-          Tessék, itt a három fényes pénzérme!

-           Szeretnék szabó inas lenni!

-           Jó, rendben van! Látom, derék legény vagy. Három napot kell tanulnod, ez alatt kitanulhatod a ruha készítésének minden csínját-bínját, sőt minden napra kapsz fizetséget is, egy-egy fényes pénzérmét.

-           Kezet csaptak, paroláztak. A gyermek szorgalmasan tanult, eközben dolgozott. Letelt a három nap, a szabó kifizette a bérét. Elköszöntek illendőképpen, majd a gyermek tovább állt.

-          Volt két érmém és még kaptam hármat, lett öt. De jó! Sietek a süvegeshez.

-          Jó napot, kívánok! Szeretnék süveget magamra. Nekem nincs.

-          Adjon isten, kislegény! Hát pénzed van-e?

-          Mennyibe kerül?

-          Egy fényes pénzérmébe.

-          Igen van!

-          Akkor tessék, itt a süveg.

-          Tessék, itt az egy fényes pénzérme!

-          Szeretnék süveges inas lenni!

-          Jó, rendben van! Látom, derék legény vagy. Három napot kell tanulnod, ez alatt kitanulhatod a fejfedő készítésének minden csínját-bínját, sőt minden napra kapsz fizetséget is, egy-egy fényes pénzérmét.

-          Kezet csaptak, paroláztak. A gyermek szorgalmasan tanult, eközben dolgozott. Letelt a három nap, a süveges kifizette a bérét. Elköszöntek illendőképpen, majd a gyermek tovább állt.

-          Volt négy érmém és még kaptam hármat, lett hét. De jó! Sietek is haza a szüleimhez. Viszek nekik hurkát, kolbászt, szalonnát, no meg egy vadkovászos kenyeret. Ezt is a süveges mestertől kaptam. Hű, de fognak örülni a szüleim!- örvendezett magában a legény. Hamarosan hazaért. Odaadta a finom ennivalót, a bért is, amit kapott. Most láthattak csak hozzá a vacsorához.

Nagyon ízlett szegényeknek a jó falat. Még mindig, azóta is dicsérik a szorgalmas, derék fiúkat.