Pletykás Piri

Pletykás Piri.

Hangosmesélő: Gani Zsuzsa

Volt egyszer egy kispulyka. Ott lakott a baromfiudvarban a csibe, kistyúk, kiskakas, kiskacsa és a kisliba társaságában.

Már javában tartott az ének foglalkozás a Szárnyas csoportban. A kacsa hápogott, a liba gágogott, a tyúk kotkodált, a kakas kukorékolt, a pulyka kurrogott, a csibe csipogott. Amikor szabadjáték lett, leültek a rétre, közel egymás mellé és beszélgetni kezdtek. – Pulyka Piri, mondd hallottál valami érdekeset, izgalmasat mostanában? – Hát persze! – felelte az - a szomszéd baromfiudvarban a kis gyöngytyúk annyi rovart és bogarat evett meg, hogy gyomorrontása lett. Kúrálja az anyukája - kár volt olyan torkosnak lennie! – Igazad van! – felelték. – Hallottál még valamit? – Hát persze! – felelte az. - A gyöngyös akkora zajt keltett a múlt héten, azzal a rendkívül kellemetlen hangjával, hogy még az erre kószáló menyétet is elriasztotta. - Na, ne mondd! - csodálkozott a kiscsibe. Felé repült és veszekedett vele. Láttátok volna, hogy megijedt a menyét! - Ha- ha- ha, kacagtak a kis szárnyasok. – Biztos, hogy nem mer többet erre jönni! - mondta a kis tyúk. – Az biztos! - vágta rá a kisliba. – Van még valami? – kérdezték a többiek – Hát persze! – felelte az. – Épp az imént ment el a kerítés előtt Buksi. Már olyan vén szegény, hogy alig bír menni. Mesélte, hogy már a fogai is lassan mind kihullanak. Enni is alig bír! – Szegény, eljárt felette az idő. Pedig milyen derék, hűséges, házőrző volt! - felelték. – Van még valami? – kérdezték a többiek - Most nincs felelte Piri. Ekkor szétszéledt a társaság. A csibe, a tyúk, a kiskakas és a kispulyka kapirgálni ment. A kiskacsa és a kisliba úszni ment. Közben azon tanakodtak, hogy jó dolog- e a pletykálkodás. – Nekem nem tetszik a pletykálkodás. Nem szép dolog a másikat a háta mögött kibeszélni. – mondta a kisliba. - Szerintem haszontalan fecsegéssel tölteni az időt - mondta a kiskacsa. – Fontoskodó ez a Piri, mert mások magánéletét, a bizalmas dolgokat kibeszéli csak azért, hogy feltünést keltsen a tájékozottságáról – mondta a kisliba. Addig- addig tanakodtak, míg elhatározták, hogy a Pulyka Pirit elnevezik Pletykás Pirinek. Igazán jól illett hozzá.

De ezen túl se a kisliba, se a kiskacsa nem barátkozott vele.