A legcsodálatosabb vasárnap

A legcsodálatosabb vasárnap.

Mesélő: Onodi Éva

Április volt.

Szerteszét szórta sugarait a Nap, tündökölt a fény.  Felszabadultan, gondtalanul szállt a fodros felhő, odafenn az égen. Millió virág illatozott a réten, a dombon, az erdőben, a mezőn, a hegyen, s a völgyön. Sárga szirmú pitypang nyílt az üde zöld réten. Millió! Millió! Mosolyogva szállt a lepke: - de szép a tavasz!- Édes hangon fütyült a rigó: - ó, de boldog vagyok! - Jókedvűen felelt rá a pacsirta: - milyen színes, tarka- barka a világ! – Ekkor lépett ki a házuk ajtaján két aprócska gyermek. – Nézd, mennyi, de mennyi virág! – Mennyi hófehér szirom van a fán! – Milyen gyönyörű! – Milyen édesen csivitelnek a kismadarak! – beszélgettek lelkendezve egymással. –

Nézd, a szomszéd néni hasa mekkorát nőtt! –Lehet, hogy hamarosan meg fog születni a baba! – Lehet! – Teltek- múltak a napok. Május lett. Kinyílt az orgona, körötte zsongtak a méhek. – Édesapa! Édesapa! Vágjál légy szíves három szálat belőle! – Nekem is, kérlek! – kérték a kicsik.  – Rendben! Máris vágok nektek belőle. –  

Drága, nagymamám!

Itt egy szál orgona,

nagy szeretettel hoztam.

Illata csókolgat,

szívem is belefontam. – szavalták a kicsik lelkesen, a padon pihenő nagyinak. Még be se fejezték a verset, amikor nagymamájuk szeméből már patakokban folyt a könny és hevesen dobogott a szíve. - Köszönöm szépen! Nagyon köszönöm! – ölelte át unokáit megilletődve. – Szívesen!- mosolyogtak a kicsik csillogó szemekkel és átadták az egy- egy szál orgonát ölelés és cuppanós puszik kíséretében és máris szaladtak tovább az anyukájukhoz, aki épp a virágokat öntözte.-

Itt van egy szál orgona,

a mi kertünkben nyílt neked.

Szívedhez szól illata,

nézd, megsimítja lelkedet!

Drága, édes anyukánk,

álmot hintő meséd nélkül,

nem telt el még egy nap sem,

s ha itt vagy, kigyúl a fényünk.

A te két kis csemetéd

tudod, hogy mennyire szeret?

Megcsókolunk anyukánk:

mondd, mitől könnyes a szemed?  - szavalták a kicsik lelkesen, édesanyjuknak. Még be se fejezték a verset, amikor anyukájuk szeméből már folyt a könny és vadul vert a szíve. - köszönöm szépen! Nagyon szépen köszönöm! – ölelte át gyermekeit meghatódva. – Szívesen!- mosolyogtak a kicsik boldogan és átadták az egy- egy szál orgonát ölelés és sok- sok nyálas puszi kíséretében. - Édesapa! Édesapa! Átmehetünk a szomszéd nénihez? Ő is anyuka lett. Megszületett a babája. – Gyere, együtt átmegyünk hozzá! Be még nem mehetünk, mert nagyon pici a baba, de a kapuban felköszönthetitek. – De jó! De jó! – lelkesedtek a gyerekek. Így is történt. Az újdonsült anyukát, a szomszéd nénit is felköszöntötték, aki nagy örömmel fogadta el az egy- egy szál orgonát. –

Ez volt a legcsodálatosabb vasárnap!