Barion Pixel

A kecskebak és a gida kerti kalandja


http://mocorgohaz.hu/

Élt egyszer egy istállóban egy kecskecsalád. Egyszer nagy lakodalom volt a közeli faluban. Hivatalos volt rá a környék apraja-nagyja.  Tele volt az egész falu ínycsiklandozó illatokkal. Szimatolt a kecskecsalád, beleszaglásztak a levegőbe, itt is, ott is, egyre jobban csorgott a nyáluk. Összedugták a fejüket és tanakodni kezdtek.- Menjünk el a lakodalomba, hátha jut nekünk egy-két finom falat, elvégre mindenki meg lett hívva! -  Így is tettek. Mentek, mendegéltek egymás után a finom szagok irányába.-

 

Vígan megyünk: mek- mek- mek,

a lagziba, el- el- el.

Eszünk, iszunk, mulatunk,

táncolunk, és vigadunk.

 

Hamarosan meg is érkeztek. A kertben már javában főtt az ennivaló. Odamentek, elkezdtek tanakodni, hogy mitévők legyenek, mi módon lakmározzanak belőle. - Főzve nem is szeretjük! - Csitt! Csendesen! – még meghallja valaki! – súgta oda a kecskebak. - Te csak húzódj meg itt, édesapa, s én kigondolom, hogy legyen, s mint legyen.- súgta a gida. Az anyakecske elunta, hazament.

A gida törte a fejét, erősen törte, mígnem eszébe jutott, hogy itt van ez a hatalmas kert, tele van fával és növénnyel, inkább ebből habzsoljanak. – Édesapa, gyere, nézd! Itt bőven jóllakhatunk! – mekegte. Így is tettek. Boldogan, gondtalanul legelték a káposztákat, répákat, zellert, közben beszélgettek.

Már jó sokat megrágcsáltak a kertben, hatalmas volt a pusztítás. - Gyere, fiam, jól laktunk, hát mulassunk! – Így is tettek. –

 

Dobbanj lábunk ritmusra,

hadd szóljon a tambura!

Hipi-hoppi, itt vagyok,

kis gidámmal mulatok! –

 

Amikor az egyik asszony kijött a kertbe, hogy megkeverje az ételt, hát látja ám, hogy a kecskék beszabadultak a kertbe, lelegelték a veteményest, és most vigadnak. – Nocsak, két kecske, jó lesz majd a levesbe! - Kapja a nagy kést, szalad feléjük, hogy levágja őket. Megijedt a két kecske. Nyakába szedte a lábát és futott, rohant vissza az istállóba. - Jaj, fussunk, fussunk! Égszakadás! Földindulás! –

Otthon már várta őket az anyakecske. – Hát nekem semmit se hoztatok? – Jaj, asszony, ne is mondd! Majdnem vége lett az életünknek. – sopánkodott a bak. Megsajnálta őket az anyakecske. – Gyertek, gyertek, fújjátok ki magatokat, nyugodjatok meg. Azért legalább ettetek? – Igen, ettünk is, jól is laktunk! – mondta a gida. – Rendben, én is ettem, mert hazafelé a szántón találtam bőségesen falevelet és füvet is, úgyhogy én is jól laktam.- Nézd! – mondta a gida a baknak – sikerült még elhoznom a legnagyobb káposztát. –

Boldog apák napját!

Gani Zsuzsa, hobbi meseíró, történetíró, versíró

PRÉMIUM Gani Zsuzsa Prémium tag

Nyolc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. Meséimen, verseimen, történeteimen keresztül szeretném segíteni a környezettudatos magatartás kialakítását, természet megszerettetését, megóvását, ezenfelül ékes magyar szavain...


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Tóth Lászlóné Rita

2024-05-17 11:35

Kedves Zsuzsa! "Kecskére a káposztát." Lehetett volna annyi esze a vendéglátónak, hogy a kecskéket a kedvenc ételükkel kínálja meg, akkor nem tettek volna kárt a veteményesben. Szeretettel: Rita

Gani Zsuzsa Gani Zsuzsa prémium tag

2024-05-17 11:46

Kedves Rita! Teljesen egyetértek veled, nem beszélve arról, hogy mindenki meg lett hívva rá a környékről. De hát ez csak mese... Szeretettel: Zsuzsa