Róka Rudi kalandja

Róka Rudi kalandja.

Katicáék kertjében nagy volt a hó. A vastag, meleg takaró befedte a fázó földet, amely dimbes- dombos volt.

Amikor kisütött a nap, egy árva hóvirág kandikált ki kíváncsian a földből. Tapsi füles és népes családja is kimerészkedett, éppen abba a kertbe. Csiviregtek- csavarogtak, firegtek- forogtak, hipp és hopp ugrabugráltak önfeledten, boldogan erre, meg arra, itt és ott, emitt és amott. Éppen arra járt a Róka Rudi. Nagyon rossz volt a kedve, dizzegett- duzzogott, mirgett- morgott, pifegett- pufogott , vicsorgatta hegyes fogait az a limpes- lompos, mert annyira éhes volt. Meglátta a népes nyuszi családot és felderült a kedve, már csorgott is a nyála: hahota- hihite nevetett már jó előre és közben libegett- lobogott az a lompos farka. Ám, de a nyuszik is szemfülesek voltak, nem csak az a vörös bundás! Ugrottak jobbra- balra, előre- hátra, föl- és le, a róka előtt és mögött, azt se tudta melyiket kapja el. Ide- oda kapott, kapkodott, míg egyszer csak ráhuppant a kerti tóra. Az meg csupa, de csupa jég volt. A ravaszdi nem tudott korcsolyázni. Csúszott a jég, hisz tükörsima volt, ráadásul fagyos, veszettül kemény, ezért a róka minduntalan elcsúszott. Hol a hátára, hol a hasára, hol a fenekére esett. Pityegett- potyogott: pity- poty, nyegett- nyögött, jajgatott :jaj- jaj, jaj- jaj!- éktelenül, még az éhségéről is elfeledkezett. A nyuszik hasukat fogták nevettükben: hehe- haha, hahota- hihite.

- Na várjatok csak, majd elkaplak benneteket, ha végre kijutok innen és megeszlek szőröstül- bőröstül!- mérgelődött. Egyszer csak beszakadt a jég alatta és a vörös bundás beleesett a jéghideg vízbe. Fölötte egy fekete varjú károgott, majd eltátotta a csőrét a látványra. A tóban, alatta úszkáló halacska ijedtében, tévedésből a farkába is belekapott.

Jaj- jaj, jaj- jaj! - ordította éktelenül Róka Rudi. A nyuszik abbahagyták a nevetést és egy hosszú bottal siettek a segítségére. Óvatosan húzták, nehogy alattuk is beszakadjon a jég és még nagyobb legyen a baj! A róka üggyel- bajjal kievickélt a fagyos vízből, megrázta bundáját, amire pillanatok alatt jégdarabok fagytak. Szégyenkezve, lehorgasztott fejjel köszönte meg a népes nyúlcsalád segítségét.

-Most az egyszer nem bántalak benneteket- ígérte- mert kihúztatok a csávából, ezt köszönöm nektek!

-Szívesen!- felelték a fehér bundások.

- Azért játszunk egy fogócskát minden tét nélkül?- kérdezte a róka.

- Hát persze! Szíves örömest mondták mosolyogva a nyuszik. De csak most az egyszer!- felelték kuncogva. 

Így volt, mese volt. Aki nem hiszi, járjon utána!