Kanga, a kis kenguru.
Épp a pusztán legelészte a füvet kenguru mama.
Erszényében egy apróság aludta édes álmát, Kanga, a kis kenguru. Amikor ébren volt kíváncsian leskelődött erre, meg arra a jó meleg, oltalmazó zsebből.
- Mikor bújhatok ki? – kérdezte.
- Amikor egy kicsit megnőttél és megerősödtél.
- De mikor lesz az?
- Hamarosan eljön az ideje. Légy türelemmel! – mondta kedvesen. Eltelt egy nap, eltelt kettő, három.
- Mikor bújhatok ki? – kérdezte az apróság.
- Mikor egy kicsit megnőttél és megerősödtél.- cirógatta szeretettel Kanga fejét.
- De mikor lesz az?- türelmetlenkedett az édes kis csöppség.
- Nem kell sokat várnod, hamarosan eljön az ideje. – Eltelt egy nap, eltelt kettő, három.
- Mikor bújhatok ki? – kérdezte.
- Most már kibújhatsz, drága kincsem!
- Hurrá!- örvendezett. Ugrott egyet: „hó-rukk”- és már kint is volt. – Hű, de szép ez a világ!- ámuldozott. –Csodálta a pusztát, a sivatagot, az erdőt, benne az eukaliptuszfákat.
- Te meg ki vagy? – nézett fel a komótosan rágcsáló erszényesre.
- Koala vagyok.
- Te tudsz fára mászni?
- Igen, a fán élek.
- Kanga, az aprócska kiskenguru megpróbált utána mászni, de sehogy sem sikerült. Minduntalan visszacsúszott, végül a fenekével lehuppant a földre. – „Aúúúú”- nyögte, aztán bánatosan elment. De nem ám messzire, a közelben leült és bánatosan a földet nézte.
- Miért búsulsz?- kérdezte a koala.
- Azért, mert nem tudok fára mászni.
- Ugyan, azért ne bánkódj! Az egész életemet a fákon töltöttem. Az eukaliptuszfa ágán alszom és mivel nagyon válogatós vagyok, ezért csak a leveleivel táplálkozom. Neked meg hatalmas ugrólábaid vannak, azok segítségével bejárhatod a fél világot. Füvet legelsz, az meg szinte mindenhol van, míg eukaliptusz csak itt terem. Arról nem is beszélve, hogy megritkították az erdőt, fogy az élelmem.
- Tényleg? Erre nem is gondoltam! Emellett én erős vagyok és még úszni is tudok!-lelkendezett, majd boldogan ment hancúrozni.
Itt a vége, fuss el véle!
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
PRÉMIUM
Ezt a mesét írta: Gani Zsuzsa hobbi meseíró, történetíró, versíró
Kilenc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. A mesékkel szórakoztatás és az örömszerzés a célom. Ha mosolyt varázsolok a gyermekek orcájára, ha a szívét, lelkét megérintettem, már megérte írnom. Szívesen ír...