Barion Pixel

Kanga, a kis kenguru

  • 2025.
    márc.
  • 5

Épp a pusztán legelészte a füvet kenguru mama.

Erszényében egy apróság aludta édes álmát, Kanga, a kis kenguru. Amikor ébren volt kíváncsian leskelődött erre, meg arra a jó meleg, oltalmazó zsebből.

-          Mikor bújhatok ki? – kérdezte.

-          Amikor egy kicsit megnőttél és megerősödtél.

-          De mikor lesz az?

-          Hamarosan eljön az ideje. Légy türelemmel! – mondta kedvesen. Eltelt egy nap, eltelt kettő, három.

-          Mikor bújhatok ki? – kérdezte az apróság.

-          Mikor egy kicsit megnőttél és megerősödtél.- cirógatta szeretettel Kanga fejét.

-          De mikor lesz az?- türelmetlenkedett az édes kis csöppség.

-       Nem kell sokat várnod, hamarosan eljön az ideje. – Eltelt egy nap, eltelt kettő, három.

-       Mikor bújhatok ki? – kérdezte.

-       Most már kibújhatsz, drága kincsem!

-     Hurrá!- örvendezett. Ugrott egyet: „hó-rukk”- és már kint is volt. – Hű, de szép ez a világ!- ámuldozott. –Csodálta a pusztát, a sivatagot, az erdőt, benne az eukaliptuszfákat.

-      Te meg ki vagy? – nézett fel a komótosan rágcsáló erszényesre.

-          Koala vagyok.

-          Te tudsz fára mászni?

-          Igen, a fán élek.

-          Kanga, az aprócska kiskenguru megpróbált utána mászni, de sehogy sem sikerült. Minduntalan visszacsúszott, végül a fenekével lehuppant a földre. – „Aúúúú”- nyögte, aztán bánatosan elment. De nem ám messzire, a közelben leült és bánatosan a földet nézte.

-      Miért búsulsz?- kérdezte a koala.

-      Azért, mert nem tudok fára mászni.

-     Ugyan, azért ne bánkódj! Az egész életemet a fákon töltöttem. Az eukaliptuszfa ágán alszom és mivel nagyon válogatós vagyok, ezért csak a leveleivel táplálkozom. Neked meg hatalmas ugrólábaid vannak, azok segítségével bejárhatod a fél világot. Füvet legelsz, az meg szinte mindenhol van, míg eukaliptusz csak itt terem. Arról nem is beszélve, hogy megritkították az erdőt, fogy az élelmem.

-     Tényleg? Erre nem is gondoltam! Emellett én erős vagyok és még úszni is tudok!-lelkendezett, majd boldogan ment hancúrozni.

Itt a vége, fuss el véle!

 

Gani Zsuzsa, hobbi meseíró, történetíró, versíró

PRÉMIUM Gani Zsuzsa Prémium tag

Kilenc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. A mesékkel szórakoztatás és az örömszerzés a célom. Ha mosolyt varázsolok a gyermekek orcájára, ha a szívét, lelkét megérintettem, már megérte írnom. Szívesen ír...

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások