Harmatka és a fogszabályzó

Harmatka és a fogszabályzó.

Mesélő: Onodi Éva

Volt egyszer egy kislány, akit Harmatkának hívtak. Harmatka kedves, mosolygós kislány volt.

Mosolyától tavasszal kipattantak a rügyek, szirmot bontottak a virágok. Nyáron a fényes nap két kézzel szórta a földre a sugarait. Ősszel táncra perdültek a színes levelek, télen pedig mindenkit, aki szomorú volt, jókedvre derített a mosolya. Mivel mindig jókedvű volt, szívesen barátkoztak, játszottak vele a társai. Azonban amikor nagycsoportos lett, elkezdtek kihullani a tejfogai és a helyükre, új fogak nőttek. Az ám!  De ezek a fogak csámpásan nőttek. Csimpi-csámpi fogacskák sorakoztak hamarosan Harmatka szájában.  Egyik nap a fogorvos azt mondta neki, hogy szüksége van fogszabályzóra, mert az segíts rendbe hozni a fogait. Harmatka ezt nagyon izgalmasnak találta, mert sosem viselt fogszabályzót, és kíváncsi volt, hogy hogyan fog kinézni az új fogsora. Legalább újra tud majd, mer majd mosolyogni. Bizony az utóbbi időben ezt nem tette. Pedig senki se csúfolta érte!

A következő héten Harmatka ellátogatott édesanyjával a fogorvosi rendelőbe, ahol csináltak neki egy fogszabályzót. Oda is illesztették a fogsorára. Kicsit furcsa volt, szokatlan, de nem fájt és hamarosan úgy beszélt, evett vele, mintha mindig is ott lett volna. Hamar megszokta. Újra mert mosolyogni. Kacajától tavasszal kipattantak a rügyek, szirmot bontottak a virágok. Nyáron a fényes nap is két kézzel szórta a földre a sugarait. Ősszel táncra perdültek a színes levelek, télen pedig mindenkit, aki szomorú volt, jókedvre derített a mosolya. Észrevette, hogy több osztálytársának, sőt a legjobb barátnőjének is van fogszabályzója. Neki pedig hamarosan levették, mert olyan szép lett a fogsora, mint egy kláris. Öröm és büszkeség töltötte el Harmatka kicsi szívét. Továbbra is kedvesen mosolygott mindenkire, akivel csak szembe találkozott, ezzel tette szebbé a napjaikat.

Ingyen volt, nem került semmibe, mégis beragyogta vele az emberek szívét.