Tütü, az autó álma.
- Nézd, édesanya, ott áll egy autó! Jó régóta parkolhat ott, mert csupa por.
- Igen, kisfiam, igazad lehet.- válaszolta. Erre a hangra felébredt Tütü, az autó. Jó nagyokat ásított, nyújtózkodott az ég felé.
- Hapci! Hapci! – prüszkölte, a sok por meg szanaszét szállt róla, erre, meg arra.
- Egészségedre!
- Köszönöm. – dünnyögte Tütü. – Felébresztettél a legszebb álmomból.
- Hogyhogy? – nézett rá elképedve a kisfiú-, te álmodni is tudsz?
- Igen, miért ne tudnék?
- Miről álmodtál? Elmondod?
- Hát, ha szeretnéd!
- Igen, természetesen.
- Arról álmodtam, hogy újra versenyeztem. Milyen jó volt!
- Versenyautó voltál? Mesélj róla, kérlek szépen!
- Nagyon- nagyon régen a gazdám összekuporgatott pénzből megvett engem a roncstelepen. Aztán szépen, lassan összerakott, megjavított, és megszépített. Sokat jártunk versenyezni. Élveztem gyorsaságot, a sebességet, a száguldást, a sikereket, és a dobogós helyeket. Sok pénzt kapott érte. Aztán egyszer csak vett egy másik autót. Azóta itt állok, porosodom és álmodozom.
- Ó, de sajnálom! – ekkor az édesanyjához fordult és valamit beszéltek, de nagyon- nagyon halkan.
- Van rajtad egy telefonszám. Felhívjuk és beszélünk a gazdáddal. Hátha közösen kitalálunk valamit.- felcsillant a szeme Tütünek, a kedve is jobb lett.
- Megveszünk!- jelentette ki a kisfiú telefonálás után. Hamarosan jött a gazda, és megvásárolták tőle az autót.
- Anyukám majd hazavezet.
- Versenyezhetek majd?
- Igen, de édesapámmal, és csak egyszer.
- Győztél! Győztél! Újra te győztél!- ujjongott a kisfiú, amikor Tütü befutott a célba.
A versenyautó nagyon, de nagyon boldog volt. Azt se tudta, hová legyen a nagy elismeréstől. Édesapa a verseny után beparkolt vele a garázsba. Reggel, amikor újra felébredt, elgondolkodott.
- Vajon álmodtam az egész kalandot, vagy mégse? Igaz volt netán? Igaz. Újra győztem, én voltam a legjobb!
Ezt a mesét írta: Gani Zsuzsa hobbi meseíró, történetíró, versíró
Kilenc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. A mesékkel szórakoztatás és az örömszerzés a célom. Ha mosolyt varázsolok a gyermekek orcájára, ha a szívét, lelkét megérintettem, már megérte írnom. Szívesen ír...
Horváth Kristóf
2025-02-17 00:06
Aranyos mese
Gani Zsuzsa
2025-02-17 06:28
Köszönöm szépen ☺️