Tütü, az autó álma

Tütü, az autó álma.

-          Nézd, édesanya, ott áll egy autó! Jó régóta parkolhat ott, mert csupa por.

-          Igen, kisfiam, igazad lehet.- válaszolta. Erre a hangra felébredt Tütü, az autó. Jó nagyokat ásított, nyújtózkodott az ég felé.

-          Hapci! Hapci! – prüszkölte, a sok por meg szanaszét szállt róla, erre, meg arra.

-          Egészségedre!

-          Köszönöm. – dünnyögte Tütü. – Felébresztettél a legszebb álmomból.

-          Hogyhogy? – nézett rá elképedve a kisfiú-, te álmodni is tudsz?

-          Igen, miért ne tudnék?

-          Miről álmodtál? Elmondod?

-          Hát, ha szeretnéd!

-          Igen, természetesen.

-          Arról álmodtam, hogy újra versenyeztem. Milyen jó volt!

-          Versenyautó voltál? Mesélj róla, kérlek szépen!

-          Nagyon- nagyon régen a gazdám összekuporgatott pénzből megvett engem a roncstelepen. Aztán szépen, lassan összerakott, megjavított, és megszépített. Sokat jártunk versenyezni. Élveztem gyorsaságot, a sebességet, a száguldást, a sikereket, és a dobogós helyeket. Sok pénzt kapott érte. Aztán egyszer csak vett egy másik autót. Azóta itt állok, porosodom és álmodozom.

-          Ó, de sajnálom! – ekkor az édesanyjához fordult és valamit beszéltek, de nagyon- nagyon halkan.

-          Van rajtad egy telefonszám. Felhívjuk és beszélünk a gazdáddal. Hátha közösen kitalálunk valamit.- felcsillant a szeme Tütünek, a kedve is jobb lett.

-          Megveszünk!- jelentette ki a kisfiú telefonálás után. Hamarosan jött a gazda, és megvásárolták tőle az autót.

-          Anyukám majd hazavezet.

-          Versenyezhetek majd?

-          Igen, de édesapámmal, és csak egyszer.

-          Győztél! Győztél! Újra te győztél!- ujjongott a kisfiú, amikor Tütü befutott a célba.

A versenyautó nagyon, de nagyon boldog volt. Azt se tudta, hová legyen a nagy elismeréstől. Édesapa a verseny után beparkolt vele a garázsba. Reggel, amikor újra felébredt, elgondolkodott.

-          Vajon álmodtam az egész kalandot, vagy mégse? Igaz volt netán? Igaz. Újra győztem, én voltam a legjobb!