Csöröge mulatni megy


http://mocorgohaz.hu/

Valamikor réges- régen történt, én is csak hallomásból tudom e mesét. Hát elmondom nektek.

Szép téli idő volt. Hó takarta be a földet. A fákon zúzmarák, a házak ereszein jégcsapok csüngtek. Néhány ablakra jégvirágot festett a tél. Épp az ablakon bámult ki a tájra Csöröge. – De gyönyörű minden! Álomszép!- gondolta magában meghatottan. Olyan jókedve kerekedett, hogy elhatározta, mulatni megy. Így is tett.

Úgy gondolta, útközben még beköszön Szalagos komájához, aki a közelben lakott. Vagy két mérföldet gyalogolt, pontosabban gurult már, mikor egy felröppenő madárka megriasztotta. Megbokrosodott és még két mérföldet gurult. Gurult, gurult a rétre. Csupa- csupa hó volt. Aztán gurult, gurult a tóhoz. Az épp be volt fagyva. Aztán gurult, gurult egyenest az erdőbe. Mindent hó takart. Aztán gurult, gurult az erdészházhoz. Üresen állt. Aztán gurult, gurult a magasleshez. Az is üresen állt. Ráadásul egyre sebesebben gurult. Aztán gurult, gurult a tisztásra.  Az épp hozzá igyekvő Szalagos még jó, hogy meg tudta állítani. Azon a helyen már javában állt a bál. Így hát ők is bekapcsolódtak.

Látták, hogy milyen sok a vendég. Sőt, mennyi üdítő, bor, meg sör van ott és sok- sok sütemény is. Annyit ittak, hogy jókedvük kerekedett. Nekikezdtek dudorászni. Aztán összeölelkezve táncot roptak. Perdültek fordultak jobbra- balra. Amikor vége lett a mulatságnak hazaindultak.

Szembe jött velük a kis csíkos hátú. Nagyon éhes volt.  -Megeszlek te Szalagos! - Ne egyél meg csíkos hátú! Inkább gyere velünk, dudorásszunk együtt! – Ám a csíkos hátú abban a pillanatban - hamm- bekapta. Hej, megijedt Csöröge! Gurult, gurult a magasleshez. Üresen állt. Ráadásul egyre sebesebben gurult. A csíkos hátú meg csörtetett utána.  Aztán gurult, gurult az erdészházhoz. Az is üresen állt. Aztán gurult, gurult a tóhoz. Az épp be volt fagyva. Aztán gurult, gurult a rétre. Csupa- csupa hó volt. A csíkos hátú meg loholt utána.  Már vagy két mérföldet lótott- futott, majd kiköpte a tüdejét már, mikor egy felröppenő madárka megriasztotta. Megbokrosodott és még két mérföldet nyargalt tovább. Csörögét már réges- régen lehagyta. Az meg megkönnyebbülve gurult, gurult haza.

Ha nem így történt volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Gani Zsuzsa, hobbi meseíró, történetíró, versíró

Hét éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. Meséimen, verseimen, történeteimen keresztül szeretném segíteni a környezettudatos magatartás kialakítását, természet megszerettetését, megóvását, ezenfelül ékes magyar szavaink...


https://webshop.meskete.hu

Vélemények a meséről

Tóth Lászlóné Rita

2024-02-02 11:26

Kedves Zsuzsa! Milyen jó játék gurulni. Emlékszem gyerekkoromban gyakorta lefeküdtünk egy füves lejtős domb tetejére, és onnan gurultunk le. Télen még könnyebb és egyszerűbb volt, de hidegebb, ezért inkább a szánkót választottuk. Szeretettel: Rita

Gani Zsuzsa

2024-02-02 13:09

Kedves Rita! Igen, anno én is nagyon szerettem mindkettőt. Köszönöm szépen kedves szavaid és hogy elolvastad a mesém. Szeretettel: Zsuzsa