A talpraesett Katica


http://mocorgohaz.hu/

 

       Hangosmesélő: Onodi Éva

Amanda mesél

Emlékszel még arra Katica, hogy mi történt a nyár elején?- kérdeztem én, a nővére, Amanda. - Nem tudom, hogy mire gondolsz- tűnődött el Katica. - Arra, amikor kettesben kirándultunk a Görénypusztai erdőben. - Ó, igen, emlékszem! – mosolyodtam el, - de jól végződött a dolog. - Igen, valóban. – Kíváncsiak vagytok rá, hogy mi történt? Hát elmesélem.

Nyár elején Katica megkívánta a szedret és a galagonyát. Hiába mondtam neki, hogy az még nincs beérve, hajthatatlan volt. Így kettesben kirándulni mentünk a Görénypusztai erdőbe. Vittük a kosarainkat, hátha akad bele valami finomság. Gyönyörű volt az idő. Hétágra sütött a nap. A fekete nyár és fehér fűzfák lombja kicsit enyhített a hőségen. - Ó, de szép ez a nyári tőzike! - kiáltott fel boldogan Katica. - Igen gyönyörű! Hogy hajlonganak szép harang alakú virágai! - Találtunk galagonya és szeder cserjéket is, de valóban még elég fanyar volt. Katica félre is húzta a száját, ahogy megkóstolta őket. Fejünk fölött hol rétisas, hol kerecsensólyom, hol békászó sas keringőzött. A víz közelben szürke gém és fekete gólya fészkelt. Minden egyes madarat megcsodáltunk, gyönyörködtünk bennük. Élénksárga tölcséres, hullámos szélű rókagombákra bukkantunk. Jól megszedtük vele a kosaraikat. - Nem megyünk most már haza üres kézzel! - kacagtam fel. Aztán találtunk még barna galléros tönkű csiperkét. Nem is egyet, hanem jó sokat. Most már tényleg tele lett mindkét kosár. Egyszer csak egy kellemes, fűszeres illatú, bordázott peremű, szegfűgombára bukkantunk. Annyira csábított minket az illata, hogy szedtünk belőle a kosarunkba. Jól betömködtük vele az üres helyeket. Közben nagyon ügyeltünk arra, hogy végig a turista útvonalon menjünk. Figyeltük a színeket, a jeleket. Annyi szépséget, csodát láttunk, hogy csak mentünk és mentünk kincseket keresve. Miután jól elfáradtunk a gombászásban mosolyogva néztünk egymásra. - Szerintem induljunk haza! - mondtam. - Menjünk! - felelte vidáman Katica. - De vajon merre? - néztünk körül elképedve. – Sehol egy jelzés, minden ismeretlen. - Eltévedtünk! - jelentettem ki komoran. – Most mit tegyünk? - Semmi baj! - Kacagott fel Katica.

Tegnap kaptam egy iránytűt, az segíteni fog. Emlékszel? Anyuci a múltkor mesélte, hogy mohák zöldek és dundibbak az északi oldalon, a dél felé pedig inkább barnás vagy sárgás színűek. - Tényleg! De okos vagy! - Ráadásul emlékszem, hogy merre jöttünk. Nézd, ott egy kivágott farönk. Az mellett mentünk el. Rajta ágaskodott csápjaival egy szarvasbogár. El is indultunk, amerre Katica mutatta az utat. Bátran haladtunk előre. - Nézd, itt egy kő! Ezen süttette a hasát egy kicsi gyík. Még most is ott pihen. Menjünk! Ahogy mentünk egyre kijjebb, megláttuk a turista útvonal jelzéseit. Már én is bátrabban, valamelyest megnyugodva folytattam az utat hazafelé. - Ugye milyen bátor vagyok? – nézett büszkén rám a kicsi. - Igen, az vagy!- mosolyodtam el és megfogtam a kezét, úgy mentünk haza.

Gani Zsuzsa, hobbi meseíró, történetíró, versíró

Hét éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. Meséimen, verseimen, történeteimen keresztül szeretném segíteni a környezettudatos magatartás kialakítását, természet megszerettetését, megóvását, ezenfelül ékes magyar szavaink...


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Tóth Lászlóné Rita

2024-02-19 08:55

Kedves Zsuzsa! Nem vállalkoznék egyedül ilyen útra, mert ha kétszer megfordulok a saját tengelyem körül, már azt se tudom, hogy hol vagyok, na de ilyen ügyes és okos kislánnyal talán mégis el mernék indulni. Szeretettel: Rita