Kép forrása: Bodroghalmi Emese
Sohasem feledem.
Tegnap fényképeket nézegettem,
benne volt egy icipici pólyás.
Amíg néztem, azon vélekedtem,
hogy mitől lettem vajon óriás?
Ezért édesanyám megkérdeztem,
mosolyogva vett bársony ölébe.
Elmesélte nékem, hogy érkeztem,
tátott szájjal hallgattam e beszédet.
Közben cirógatott óvón, gyengén,
puha keblébe fúrtam a fejem.
Oly jó volt illata, hangja zenélt,
ezt a napot sohasem feledem!
Forrás: https://www.poet.hu/vers/287940
Ezt a mesét írta: Gani Zsuzsa hobbi meseíró, történetíró, versíró
Hét éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. Meséimen, verseimen, történeteimen keresztül szeretném segíteni a környezettudatos magatartás kialakítását, természet megszerettetését, megóvását, ezenfelül ékes magyar szavaink...
Földi Kinga Dércsipte Benő és játékbaba Lassan közeledett Mikulás ünnepe. A gyerekek levelei pedig szálltak sorban az Északi - sark irányába. A manók szorgalmasan gyűjtötték be őket, majd adták át a T...
Elolvasom
Huba és Benő a két huncut manó javában aludt az eperfa odvában, amikor nagy csobbanásra lettek figyelmesek. Huba, hallottad? – Ébredt fel Benő. Igen, de mi volt ez? - Dörzsölte a szemét Hub...
Elolvasom
Benedek, a zsémbes borz, mindig zsémbes, mérges volt. Mosolyogni nem látta még erdő népe. folyton durcás volt a képe. ’Hogy az évek múltak egyre, borzunknak csak zordabb lett a kedve. Morcak morca, Bened...
Elolvasom
Aki nem tud mókázni, Jöjjön velünk nótázni, Hétfőre, vagy keddre, Megjön majd a kedve!
Elolvasom
Harangi Árpádné
2023-07-24 06:14
Szép kis vers! Tényleg szinte hihetetlen hogy miből is lesz az ember! Ez egy csoda!
Gani Zsuzsa
2023-07-24 08:01
Köszönöm szépen kedves szavaid és a látogatást: zsuzsa
Tóth Lászlóné Rita
2024-03-25 17:53
Kedves Zsuzsa! Bizony mind kicsinek és esendőnek születünk, aztán felnőttként elfeledjük, hogy mennyi gondoskodás és szeretet kellett ahhoz, hogy valakik legyünk. Jó esetben azonban ez nem így van. Szeretettel: Rita
Gani Zsuzsa
2024-03-25 19:55
Kedves Rita! Bizony! Az én édesanyámnak pont arra van szüksége, így kilencven évesen. Szeretettel: Zsuzsa