Esőleső

Esőleső.

Jól megrágcsáltam a fákat, szépen sorban. Jóllaktam.  – gondolta magában a hód. - Pihenésképpen beülök a csónakba, amelyik ide van kikötve. Olyan vadregényes ez a fákkal benőtt mocsaras rész! Megnézem a tó csodálatos élővilágát. Gyönyörű idő van, hétágra süt a nap, csak egy-két bárányfelhő van fenn az égen.

Lám, itt a hódvár! Itt lakom. Pont mellette haladok el.  – De mi ez az érzés? Vadul ver a szívem. Azt hiszem, hogy boldog vagyok.

De szép ez a tündérfátyol! Álomszép! Nagyon szeretek benne gyönyörködni. Annyi szépség van itt a tavon, hogy minden alkalommal találok valami újat. Csak a kezeimet kell érte kinyújtanom. Egész nap csak fütyörésznék jókedvemben!

Látjátok ezt a szépséges tavirózsamezőt? Egész nyáron virít, és sokféle színben pompázik. A sárga, a rózsaszín és a fehér a kedvencem.

Ó, és itt a madárrezervátum! Mennyi, de mennyi pompás madár! A kormorán épp az ágon pihen. Látjátok? Könnyű felismerni a fekete tolláról, hosszú nyakáról, csőréről és a farkáról. Nem mindennapi látvány az sem, ahogy halászik a vízben.  Jé, a kis vízityúk az ingoványos talajon szaladgál! Látod a függő cinke fészkét? Nagyon nehéz észrevenni, úgy megbúvik az ágak között. Olyan csend van, hogy még a légy zümmögését is meg lehetne hallani! Egy szó, mint száz, mesés ez a paradicsom.

Úgy látom, hogy gyülekeznek a felhők, duzzadnak az esőfelhők. Sebaj, mire elered, addigra már a parton leszek. Ááááá- ásítottam- azt hiszem elálmosodtam, az idő teszi.

Milyen finom illatok!- mosolyogtam magamban, miközben jó nagyokat szippantottam a friss levegőből. Lassan partot értem. Kikötöttem a csónakot és a hódvárhoz úsztam. Onnan gyönyörködtem tovább a vízi paradicsomban és akkor eleredt az eső.  Miközben néztem a vízben egyre sűrűbben fodrozódó esőcseppeket, gondolataimba merültem. Vajon jó az eső? Igen, egészen biztosan. Minden évszakban esik. A növények fejlődéséhez elengedhetetlen.

-          Megtisztítom a levegőt- mondta a kis esőcsepp.

-          Halk kopogásod az ablakomon megnyugtat engem-felelte a hód.

-          Ez nagy öröm a számomra- folytatta, majd belecsobbant a tóba.

-          Még jobban behúzódok a váramba. Olyan borús és lehangoló lett a mai nap, de az eső fontos és szükséges. Megvárom, amíg kisüt a mosolygós és barátságos nap. Fénye sokat jelent a számomra.