Szasza, és Orrsza szerelmes lesz

Szasza, és Orrsza szerelmes lesz.

Hangosmesélő: Gani Zsuzsa

Élt egyszer az erdőben Szasza, az agancsos szarvasbogár, aki nagyon szerette a tavaszt.

Egy tölgyesben lakott. Minden reggel örömmel kelt fel, hogy sétálgasson, rácsodálkozhasson az üde, zöld erdő minden szépségére. A tölgyek nedveit kereste. Élvezte a fák gyantaillatát, a virágok aromáját, a szellők simogatását. Egy- egy kósza napsugár csak akkor találkozott vele, ha eltévedt.

Szaszának volt egy rokona Orrsza, az orrszarvúbogár, aki szintén az erdő mélyén élt, a korhadékok közt lakott és korhadékkal táplálkozott. Leginkább az esti órákban beszélgettek, játszottak együtt.

Egy szép tavaszi napon, amikor Szasza és Orrsza épp az erdőben sétált, megpillantottak egy- egy gyönyörű, hozzájuk hasonló bogarat. Nagyon megdobbant a szívük. Szasza odament Szaszihoz, a szarvasbogár lányhoz, Orrsza pedig Orrszihoz az orrszarvúbogár lányhoz és udvarolni kezdett neki. Figyelmesek, kedvesek voltak, ezért hamar megszerették egymást.

- Nézd, hoztam neked friss, tölgyfakéreg- nedvet! - halmozták el a nőstényeket, mindenféle finomsággal. – boldogan nyalogatták a finomságot.

Orrsza és Orrszi, az újdonsült szerelmespár keresett egy új korhadékot és mindketten beköltöztek oda. Hamarosan sok- sok pici pete született. Ahogy nőttön- nőttek, lárva, majd pajor lett belőlük. Amikor felnőttek, elköszöntek szüleiktől, hogy ezentúl a maguk útját járhassák.

Szasza és Szaszi éppen a korhadt fákat rágcsálta jóízűen, amikor egy hím orrszarvúbogár odapimaszkodott közéjük. Nagyon megtetszett neki Szaszi. Az ám, de ezt Szasza nem hagyta! Ahogy náluk ez ilyenkor szokás, egymásba kapaszkodtak, ölre mentek. Egymás szarvait megragadták. Addig- addig harcoltak egymással, amíg egyszer csak Szasza a hátára fordította az ellenfelét, aki szégyenkezve elkullogott.

Szasza és Szaszi boldogan ölelték át egymást.

Az esti órában, szürkületben hangos zúgással tovarepültek és egy új tölgyfa korhadékában kezdtek új életet. A szerelmespárnak sok- sok pici petéje született. Ahogy nőttön- nőttek, lárva, majd pajor lett belőlük. Amikor felnőttek, elköszöntek szüleiktől, hogy ezen túl a maguk útját járhassák.

Szasza és Szaszi, Orrsza és Orrszi pedig boldogan éltek a nyár végéig, amíg meg nem haltak. Itt a vége, fuss el véle!