Az erdei játszótér

Az erdei játszótér.

Mókus Mici épp a játszótéren játszott jó barátjával, Pele Petivel. Egy hatalmas várat építettek a homokozóban. Közösen lapátolták bele a homokot a vödrökbe, azokból lettek a bástyák, közéjük pedig falakat emeltek. A nagy játék közepette Peti véletlenül a lapáttal arcon ütötte Micit, amitől a kis mókusnak vérezni kezdett a szája.

Peti riadtan nézett pajtására és zavartan habogta, hogy bocsánat, de közben a kis sérült már sírva szaladt anyukájához vigasztalásért. Mókus Mama megölelgette, megpuszilgatta csemetéjét. Időközben pedig elállt a vérzés is.

-Mehetsz vissza Mici játszani, szerencsére semmi baj nem történ – mondta kedvesen Mókus anyuka.

-Nem akarok Petivel játszani! Megütött! Már nem is a barátom többé. – és befúrta az orrocskáját anyja bundájába.

- Ugyan Mici, nem akart Peti bántani, véletlenül történt. Még bocsánatot is kért, de azt már Te nem hallottad.

- De én akkor sem szeretnék! – erősködött a kis mókus.

-Te tudod, kicsim. Akár hintázhatsz is, ha inkább ahhoz van kedved. De azért egy ilyen balul elsült dolog miatt nem érdemes minden jót is a sutba dobni. Emlékszel, milyen jó volt előtte együtt építeni Petivel a várat? Vagy múltkor bújócskázni? Ráadásul veled is előfordult már, hogy nem akartad, de véletlenül fejbe dobtad őt a labdával és neki is nagyon fájt.

Mókus Mici közben megnyugodott és már a szája is alig fájt. Lemászott anyukája öléből és elindult a hinta felé. De közben meglátta Petit, hogy már díszeket is tett a bástyákra és inkább mégis felé kanyarodott.

Miközben önfeledten játszottak, odament hozzájuk Róka Robi a nagycsoportból és elvette a földről Mici vödrét, amivel az imént még a bástyákat építette.

-Add vissza a vödrömet Robi légy szíves, még játszom vele. – szólalt meg a Mókus

-Nem adom, kell nekem. – válaszolta ellentmondást nem tűrően Robi.

Mici nagyon szeretett volna még egy tornyot építeni a várra, úgyhogy nem hagyta annyiban:

-Az az én vödröm és játszom is vele! Ha már nem játszom és akarod, kölcsönkérheted, de most még nekem is kell. Add vissza! – és ezzel nyúlt is a vödörért.

Robi erősen szorította a vödröt és közben el is lökte a kismókust. Mici hátraesett a homokon és meg is ütötte magát. Mire felocsúdott Robi már a másik homokozóban játszott a kis rózsaszín vödörrel.

Mici hüppögve ment ismét anyukájához.

-Anya, Robi elvette a vödrömet és ellökött! Én még szeretnék tornyokat építeni! Kérd vissza a vödrömet! És nem szeretnék Robival játszani! Vagy vele is kell? – kérdezte elbizonytalanodva.

-Nem, nem kell. – simogatta meg a buksiját Mókus Mama – de nézd, már jön is Robi a vödörrel és az anyukájával:

- Add vissza kérlek Robi a vödröt Micinek! – mondta Róka Mama.

A kisróka szomorúan átadta a játékot a mókusnak:

-Ha majd már nem játszol vele, akkor játszatok én? – kérdezte közben.

Mici kérdően pillantott az anyukája felé, aki elmosolyodva bólintott egyet.

-Rendben, szólok majd. De többször ne vedd el, mert akkor máskor nem fogom odaadni! -mondta Mici.

- Köszönöm – válaszolta felgyúló mosollyal Robi.

- Ne haragudjatok rá, nemrég született meg a kistestvére és kicsit zaklatott mostanában. Persze ettől még nem szabad mással ilyen csúnyán viselkedni. Robi meg is ígérte, hogy legközelebb nem is fog így tenni.- mondta Róka Mama.