Az erdő suttogása

Az erdő suttogása.

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy kis város, mely egy dimbes – dombos vidéken állt. Ebben a kis városkában élt Kornél a családjával. Kényelemben, és jómódban éltek. Sokat kirándultak, nyaraltak.

Egy nyáron a Balatont tűzték ki úti célnak. Egy kényelmes hotelban szálltak meg. De azon a héten, éppen lehűlt az időjárás. Nem volt strandidő. A Balaton felett haragosan fütyült a szél. A hullámok tajtékosan vetődtek. Így elmentek egy plázába, lődörögni. Kornélnak két lánya volt, egy 8 éves és egy 13 éves lány. A plázában csillogtak a kirakat üvegei, a fények, minden termék kínálta magát. A próbababákon szakadt farmerek voltak, mesterségesen tökéletes testükön feszültek a felsők. Kornél szeme, már fél óra után elfáradt. A kislányok minden boltban találtak valami méreg drága holmit, ami nélkül nem lehetett élni. Kornél megvett mindent, de egyre idegesebb lett. Amikor már pénztárcája olyan lapos volt, minta az Alföld, jobbnak látta, hazafelé venni az irányt. Visszamentek a szállodába. Kornél ideges volt. Még egy ilyen drága nyaralásunk sosem volt. Gondolta bosszúsan magában. Még aznap lement a recepcióhoz, és a hajók menetrendje után érdeklődött. Este megbeszélte a családjával a másnapi programot. S az bizony egy badacsonyi kirándulás volt. Másnap hajóra szálltak. Kornél a hajó fedetlen részen ült, élvezte, ahogy az arcába csap a szél. Ő nem húzódott be a hajó fedett részébe, neki ez hűvös idő, felüdülés volt. Máris jobban érezte magát. A Balaton finom illata, a sirályok röpte, és a felhők, felvillanyozták. Mikor kiszálltak, komótosan elindultak.  Kornél már a negyvenes évei közepén járt, így szerette a lassabb tempót. Csak élvezni akarta a kirándulást, nem akart sehova sem sietni. Tettek egy nagy kört. Elmentek a Kisfaludy kilátóhoz, s élvezték a kilátás páratlan szépségét. Még tovább is bandukoltak.  A turistaút végén megpihentek. Egy padon ülve kémlelték a Balaton déli partját.  Elővették a szendvicseket, megették. A kockás szalvétába csomagolt szendvics Kornélnak a gyermekkori túrázásokat juttatta az eszébe, amiket gyermekkorában tett a szüleivel. Csak most nem fehér kiflit evett, hanem teljes kiőrlésű kenyeret. Nézte a növényeket, a páfrányokat, a mohákat, borostyánnal benőtt sziklafalakat. Kornél, ha erdőben járt, mindig megnyugodott, és felvidult. Átjárta a zöld növények kisugárzása. Amikor visszafelé ballagtak, érezte, hogy ahhoz, hogy, az ember boldog legyen, semmilyen külső dologra, tárgyra nincsen szüksége. Mert minden, ami a boldogsághoz kell, az belül van. Minden megtalálható belül. Bátorság, türelem, kitartás, szorgalom, a sok jó tulajdonság. Ezeket a dolgokat kell az embernek belül felnevelni, és boltban nem lehet beszerezni.S ezek a belső tulajdonságok érlelik meg később, a külső dolgokat. Az erdőben ezt az egyszerű és csupasz boldogságot mindig megtalálta.

Mikor visszaértek a hotelbe, jól elfáradtak és éhesek voltak. A vacsora asztalnál Kornél másnapra egy bicikli túrát javasolt a családjának. Hogy tekerés közben megint átélhesse a szép környezet léleksimogató erejét.