Az igaz barát


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/
  • 2023.
    feb
  • 23

Az igaz barát
            Sok-sok évvel ezelőtt élt egy kislány, akiről ma mesélni fogok. Anna egy eldugott faluban lakott, édesanyjával. Apukájára nem emlékezett, mivel még születése előtt elment és többé nem jött vissza. Anyukája szerint nagyon szere...

Kép forrása: https://pixabay.com/

Az igaz barát

            Sok-sok évvel ezelőtt élt egy kislány, akiről ma mesélni fogok. Anna egy eldugott faluban lakott, édesanyjával. Apukájára nem emlékezett, mivel még születése előtt elment és többé nem jött vissza. Anyukája szerint nagyon szereti őt, és egy távoli felhő szélén ül, mosolyogva figyeli kislánya életét.

Anna nagyon szép kislány volt, szőke haja ragyogott a napfényben, arcát gödröcskék díszítették, nagy barna szemeivel csodálkozva nézett a világba. Szeretett volna testvért, akivel játszhat, akit szerethet, de édesanyja erről hallani sem akart. Anna okos kislány volt, megértette édesanyja érvelését, de azért bánatos volt. Azt is értette, hogy anyjának nagyon sokat kell dolgoznia, hogy eltartsa kettőjüket és neki mindene meglegyen.

 Anyukája a vegyesboltban dolgozott. Mire Anna reggel felkelt, már nem volt otthon, mert a boltot kora reggel ki kellett nyitnia. A kislány hamar megtanulta az önállóságot, mindig pontosan ment az iskolába. Szeretett tanulni, egy barátnője volt, akikkel a szünetekben jókat nevettek. Egy reggel Anna az úton egy mozgó zsákra figyelt fel az árokban. Nem értette, hogy miért mozog, de megállt, figyelni kezdte és egy cérnavékony hangocskát is hallott a zsák felől. Először megijedt, majd elhatározta, megnézi közelebbről. Bemászott az árokba és kinyitotta a madzagot, amivel a zsákot bekötötték. Hallj csodát, a zsákból egy zsemleszínű fejecske bukkant elő, ici-pici fülekkel és nagy ártatlan szemekkel. Egy kiskutya, alig volt nagyobb Anna két kis tenyerétől. Kivette a zsákból és boldogan simogatni kezdte a kutyust. Igen ám, de eszébe jutott, hogy elkésik az iskolából, ha rögvest nem indul el. Jó, de mit csináljon a kutyussal?  Fogta hát a pici jószágot és vele együtt sietett az iskolába. Az óra elején jelentkezett és beszámolt a tanító néninek a kiskutyáról, amit elhozott magával, mert nem hagyhatta magára. A tanító néni megnézte a kiskutyát, hozott egy cipősdobozt, beletették a kutyust. Mivel az első óra torna volt, az egész osztály elindult együtt az állatorvosi rendelő felé, ahová elvitték Tappancsot, - mivel Anna így nevezte el a kiskutyát. A doktornéni elvállalta, hogy megvizsgálja,  majd iskola befejeztével Anna elviheti. Persze a visszaúton futni kellett, de senki nem bánta.

Az órák lassan teltek, Anna nagyon izgatott volt, már régóta szeretett volna kutyát, de anya azt mondta,-  ha nagyobb leszel és tudsz róla gondoskodni. - Végül az utolsó csengetés is felhangzott,  futott a kutyusért. A rendelőben a doktornéni mosolyogva fogadta, elmondta, hogy minden rendben, de még nagyon fiatal a kutyus, cumisüvegből kéne etetni 4 óránként, míg kicsit megerősödik. Anna boldogan futott Tappanccsal haza, várta, hogy anyukája hazajöjjön. Addig is megetette a picit az orvosi rendelőben kapott cumisüvegben lévő tápszerrel. Anya hazaért, meglepődve látta Anna új barátját, aki beszámolt arról, hogy mi történt.  Édesanyja először nem akarta engedni, hogy megtartsák  Tappancsot, mert ő dolgozik, Anna iskolában van, ki fogja olyan sűrűn etetni, de Anna addig könyörgött, amíg beleegyezett, hogy jó, maradjon, kitaláljuk, hogyan legyen. Ettől kezdve Anna naponta a nagyszünetben, az iskola igazgatónőjének engedélyével hazafutott, megetette Tappancsot, majd futás vissza órára. A kiskutya szépen fejlődött, sokat játszottak, futkároztak együtt és nem csak Anna arcán ragyogott a mézédes mosoly, Tappancs pofikáján is látszott a határtalan öröm, kis barátjával való játékuk közben. Telt múlt az idő, a kutya kinőtte a cipősdobozt, Anna anyukája átköltöztette a kályha mellett lévő fásdobozba. Tappancs nagyon jólnevelt kutyus lett, mindent tudott, amire kis gazdája megtanította. Nem kellett félteni tőle cipőt, papucsot, csak a saját „rágókáját” rágcsálta, ha egyedül volt és unatkozott.

Eljött a nyári szünet, Tappancs már nem volt szőrgombolyag, komoly kutyaformát öltött, Annával elmaradhatatlan barátok lettek. Amíg a kislány anyukájának segített takarítani, Tappancs a kert végében hűsölt, a délutánokat pedig közös kirándulással töltötték a közeli kis erdőben. A nyár hamar elrohant, ismét megkezdődött az iskola, de Annának már nem kellett hazafutnia Tappancsot megetetni napközben.

 Amíg iskolában volt, Tappancs egyedül őrizte a házat, várta haza barátját. A közös játék során Anna sokszor énekelt Tappancsnak, aki okos pofikájával hallgatta az énekét, mint aki bíztatja, énekelj, légy jókedvű, azt szeretem. Akkor vagy szép, ha mosoly ragyogja be arcodat. Szerették közösen kergetni a labdát, azt Tappancs nagyon élvezte, de szerettek futóversenyt is rendezni, amit a kutya mindig megnyert, de a kislány cseppet sem bánta.

            Egy késő őszi napon Annának az iskolában elkezdett fájni a feje és nagyon fázott. Nem figyelt az óra anyagára, azt sem hallotta, amikor felszólították felelni. A tanítónéni csodálkozott, mert Annára ez nem volt jellemző, ezért közelebb ment hozzá és azonnal észrevette, hogy valami nincs rendben. Megfogta a kislány homlokát, érezte, hogy forró. Annát hazaküldte, hogy szóljon anyukájának, mert beteg. Anna barátnője kíséretében hazament, lefeküdt, Évi a barátnője pedig elment a boltba szólni, Anna anyukájának.    Édesanyja hazaszaladt, a doktorbácsival együtt aki megállapította, hogy a kislány megfázott, pár napig maradjon ágyban. Mivel a boltot ki kellett nyitni, Anna egyedül volt otthon, illetve Tappancs nem mozdult el az ágya mellől, fejét az ágy szélén nyugtatva aludt Annával közösen. Annának néha fel kellett kelnie a kályhára fát tenni, hogy ki ne aludjon a tűz, mert odakint a decemberi hidegben  fázott a természet. A csikorgó hó csábított a játékra, hóember építésre, de sajnos Anna betegsége miatt nem mehettek ki.  Mivel a kislány továbbra sem érezte jól magát, a láza sem múlt még el, a nap nagyrészében aludt. Tappancs naponta kétszer kikéredzkedett az udvarra, majd gyorsan visszafutott a melegbe.

Ezen a napon is ez történt. Tappancs az ajtóhoz futkosással kérte Annát, hogy engedje ki.  Anna nagyon fáradtnak érezte magát, de Tappancs szükséglete mégis csak fontos, ezért nagy nehezen felkelt, papucsba bújt és elvánszorgott az ajtóig. Kinyitotta résnyire az udvarra vezető folyosóajtót és visszaindult a szobába, hogy leüljön, mert szédült. A megerőltetéstől Anna elájult, lefordult a székről. Tappancs amikor végzett teendőjével és a futkosással, vissza iramodott a szobába, majd vakkantással jelezte Annának, hogy végzett, zárja ki a hideget az ajtók becsukásával. Ekkor vette észre, hogy Anna a földön fekszik. Először játéknak vette, de miután észlelte, hogy kisgazdája nem válaszol és nem mozdul, okos kutyafejében megfordult, hogy baj lehet. Gazdája akár mennyire is nem ért rá, arra mindig időt szakított, hogy őt megsimogassa és szóljon hozzá néhány kedves szót. Akkor most miért nem?

Tappancs kiszaladt a házból, irány a bolt, ahová Annával többször mentek már és a bolt ajtóban az üvegen keresztül hangos ugatásba kezdett. Anna néni, a kislány anyukája mérgelődött, hogy mit csinál itt Tappancs? Csak nem jött Anna el a boltba betegen? Azonban Anna nem jött. Tappancs pedig ide-oda futkosott és hangosan ugatott. Ekkor Anna néni úgy döntött, hogy pár percre bezárja a boltot és hazaviszi Tappancsot. Az úton a kutya rettentően izgatott volt, ugatott, vakkantott mint aki sürgeti. Anna néni hazaérve látta, hogy a folyosó ajtaja résnyire nyitva van,  jaj ez a kislány nem csukta be az ajtót, kihűl a lakás, ezért tudott Tappancs megszökni, bár máskor soha nem csinált ilyet – gondolta. A szobába érve vette észre a még mindig földön fekvő kislányt, aki nem volt magánál. Ekkor értette meg, hogy Tappancs mit keresett a boltnál, - eljött értem, segítséget kért tőlem! -

 Anna néni hívta az orvost, aki Annát megvizsgálva megállapította, hogy tüdőgyulladása van, és a történteket meghallva elmondta, hogy  Tappancs megmentette Annát a nagyobb bajtól. A kislány injekciót kapott, erősebb gyógyszereket és Tappancs felügyelete mellett pár nap múlva már jobban érezte magát.  Édesanyjától megtudta, hogy Tappancs hívta őt segítségül, így hálálva meg, kis barátjának, hogy annak idején, amikor Anna rátalált, ő sem hagyta cserben. Anna és Tappancs már felnőttek, de azóta is elválaszthatatlan barátok.

Balatonszabadi, 2023.január 06.

Kucska Ottóné, amatőr író

Ezt a mesét írta: Kucska Ottóné amatőr író

Gyakorló nagymamaként évekig, fejből mondtam meséket az unokáimnak. Mivel már kinőttek a mesélő korszakból, így azóta leírom a kitalált meséket. Nyugdíjas vagyok, sokat olvasok, én megmaradtam a könyvek szereteténél, de naponta használom az internetet is a 74 évem ellenére. A meséken kívül szeretek novellákat is írni ráérő időmben.


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!